Bertáné Sarudi Edit: Egy kihalóban lévő kismesterség, a takácsság bemutatása (1979) / 0420-1983

- 3 A tiszamenti takácsok, igy a jelenleg egyetlen cibakházi takácsmester, Karton Miklós szerencsés helyzetben volt. A folyó Tisza a falu határától alig több mint két kilóméterre van. Az erős sodrású viz pedig nagyon alkalmas volt erre a feladatra./Ezt a müveletet még mocsojában is végezhették./ Száradás után a kenderszálakból eltávolitották a fás kötőanyagot, megtörték. Tilolták a kendert, amivel az apróbb pozdorjától szabaditották meg. A tiloló másképpen nagyoló házilag készitett eszköz, ami szintén bizonyitéka az önellátásra berendezkedett paraszti életformának./ 2 számú fotó./ Tilolás után simitani kellett a szöszt. / Szójegyzék 13./ Legtöbbször lábbal taposták. Mivel sok ember kellett hozzá, ezért ilyenkor meghivták a szomszédokat és a rokonokat is. / héhelés , gerebenezés , / ecsellőzés a kender feldolgozásáriak legnehezebb része, ekkor választják szét a különböző vastagságú szálakat. / Szójegyzék 2-4/ A legfinomabb a kézben maradó szösz. A kifésült, vagy héhelezett kendert fejkendernek nevezik. / 3 számú fotó/ Finom, vékony fonalat lehetett késziteni belőle. A héhelen maradó szöszéből vas tag fonalat, a j£spü/ csepüből / Szójegyzék 1 / durva, ssáknak való fonalat lehetett fonni. Látható tehát, hogy azonnal minőségük szerint osztályozták a szálakat. Külön koszorúba , vagy az itteni tájnyelv szerint " lovacskába * kötötték a kézben maradó í. fimon fejkendert. / Tizenkét db. egy koszorú/ Mire befejezték a kender feldolgozást, beköszöntött a hideg tél és hozzá lehetett kezdeni a fonáshoz, szövéshez. A téli, kora tavaszi pihenő- ido Iten pótolták a háztartásban elhasználódott vásznakat, szöveteket.