Bertáné Sarudi Edit: Egy kihalóban lévő kismesterség, a takácsság bemutatása (1979) / 0420-1983

- 22 csókolom a szádat, annyiszor legyen a szád csókolva, ahány szál madzag van ebbe a pokrócba. Babonás történetek is elhangzottak az éjsza folyamán. Volt egy asszony a környéken, ak^'idl tudták, hogy boszorkány. / általában valamelyik haragos rokonasszonyra fogták rá./ Amikor valamelyik házban beteg lett a tehén, mert véres tejet adott, tudták, hogy ez a boszorkány mesterkedése. A véres tejbe mosogatórongyot áztattak, amit a küszöb alá ástak el. Az elásott mosogatórongyot fejszével ütni kellett, hangos, trágár káromkodás közben. Ennek hatására a boszorkány megbetegedett, a tehén pedig meggyógyult. A gépesités , a nagyipar, és a megváltozott életforma az utóbbi néhány évtizedben megpecsételte a takácsmesterség sorsát. Ez az ügyes, szép munka rohamosan elszigetelődött. Ma már alig egy-két faluban találunk egyszerű szövőszéken dolgozó munkásokat. A fiatalság idegenkedik tőle, alig ismerik. A takácsok helyét, munkáját a textilgyárak, a lenés kenderfonalakat felváltották a műszálak, a szövészékek helyett pedig a szövőgépek dolgoznak boszorkányos gyorsasággal. A régi kulturáról , élet -és munkaformákról nagyon sok érdekes dolgot elmondott, bemutatott Marton Miklós Gibakházi takácsmester, aki testvérével 58 éve nagy szeretettel és hozzáértéssel végzi ezt a munkát. / 19. számú fotó./