Bertáné Sarudi Edit: Egy kihalóban lévő kismesterség, a takácsság bemutatása (1979) / 0420-1983

- 17 A legegyszerűbb bársonycsikós / négy nyüstös/ fogása ez, ha kisebb , csak két vetélővel szövák. Diszpárnákat, abroszokat párnahuzatokat készitenek igy. Az előbb felsorolt szövési módok is mutatják, a szövettek szerkezete igen változó lehet. A szövetek szerkezetét a fonalak kereszteződése határozza meg. A kezdő takácsok először mindig hálós oapirra un. rigata papirra tervezték. Erre a papirra feltüntették a láncfonalak nyüstökbe valő behúzását, valamint a lábitók és a nyüstök összeköttetését is, amit zsinórozásnak neveztek. A következőkben kötési formákat fogok ismertetni, különös tekintettel arra,hogy Marton Miklós főleg ezeket használta az elmúlt ötvennyolc év során. Leirásomban ismét az Ő elmondásaira, rajzaira támaszkodom. A legegyszerűbb kötés a vászonkötés,melyet a szövő vászon előíllitására használ. A kötés azt mutatja ,hogy az ismétléses rész / rapoit / két lánc és két vetülék fonalból áll. A kötés fölött két nyüstbe, a láncfonalak sorban huzatnak be, de sűrűbb láncnál és négy nyüst esetében ugorva / tehát 1.,2. ,3., 4. nyüstbe/ a két lábitót felváltva kell lenyomni és ilyenkor a láncfonalak felemelkedik, fele süllyed ugy, hogy az első vetésnél a páratlanok emelkednek, a párosak süllyednek, a második vetésnél forditva, a párosak emelkednek a páratlanok süllyednek. Az egész kötést azáltal nyerjük, hogy az ismétlést / raportot/ annyiszor helyezzük egymás mellé és fölé, ahányszor a szövet teljes szélessége, illetve hossza megkivánja. A másik ilyen egyszerű kötés a sávolykötés

x / köper,serge/ melynél a kötéspontok átlók irányában halainak és a kész szövetben mint egymással párhuzamos, ferde sávok mutatkoznak. ^ láncfonalak száma egy ismétlésen belül egyenlő a vetülékfonalak számával és az ismétlések nagysága szerint 3,4,5, 6,8 lehet. A sima szövetek / magában mintás/ előállitásához azonban csak három, négy és ötfonallal sávolyt használtak, a többit pedig mintás-szövetek kötésénél alkalmazták.