Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

BEFEJEZÉS így áttekintve Tiszaföldvár jobbágyainak felemelkedésükért 183o és 1846 között folytatott harcát, - joggal tesszük fel a kérdést* melyek voltak azok a tényezők, ame lyek lehetővé tették Tiszaföldvár / és az egész ország viszonylatában legfeljebb huszonegynéhány község, mezőváros / lakosai számára, hogy a jobágykérdés megoldásának ezt a sajátos útját járják? A tiszaföldvári jobbágyok által vállalt magas váltsági összeg fizetése nagy terhet rótt a falu lakosaira. A pénz előteremtésének alapját a jobbágyok korábbi haszonvételei képezték. Mivel Tiszaföldvár társadalmi és gazdasági képe alapjában nem különbözik az országos átlagtól, - Így nyilván nem a szokványos jobbágyi bevételekből, hanem a községben jelentkező " különleges ", " helyi M jövedelmekből származhat a megváltás összege, - lehetősége. A törlesztés fő forrása valószínű a sziő- és gyümölcs termesztés, valamint a szükséghombár tőkéje volt. Mindkettő már a feudális gazdasági és társadalmi keretek között is jelentős szerepet játszott. Ezeldiez lényeges jövedelemként társult az állattenyésztés is. A bérelt határterületek, illetve a regále-jogok /husmérés, komp, halászat, vendégfogadó/ a hozzájuk tartozó földek révén bár kevésbé jelentékeny, de mégis hasznot jelentő jövedelmek voltak. Elsősorban tehát ezek a tényezők járultak hozzá a volt jobbágyok anyagi bázisának kialakulásához. Alapjában véve ez a gazdasági alap volt az, amely lehetővé tette, hogy a község társadalmában az örökváltsági szerződés megkötésének érdekében viszonylagos egység jöjjön létre. Hiszen mind a telkes jobbágyoknak, mind a zselléreknek érdekében állt, hogy a feudális gazdasági és társadalmi keretek közül kilépve szabad birtokosokká vagy a munka erejükkel függetlenül rendelkező emberekké váljanak.