Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

BEVEZETÉS A gazdasági élet fejlettsége alapvetően meghatározaa az emberek létét. Ha ez az életszínvonal egy adott kor lehetőségeinek ellenére a társadalom tömegeit tekintve elmaradott, ez a helyzet. íbeoltja az emberek tudatába a változtatni akarást. A XIX,az. elején ISagyarországon a feudális jog, a hitelhiány, a Habsburg-gazdaságpolitika, a rendkivül kedvezőtlen értékesítési lehetőségek, az elavult termelési mód talaján termelési válság bontakozott ki. Ez a probléma egyaránt érintette a birtokos osztályt és a jobbágyságot is. A jobbágyságnak, mint a dolgozó osztálynak, terhei még jobban növekedtek. A tagosítással, legelőelkülönözéssel párhuzamosan folyó elzselléresedés, a robot és az adóterhek állandó emelkedése, de még az 1831. évi kolerajárvány is a társadalmi veszíiltségek növekedésének irányába mutattak. A deklasszálódó nemességet a djobbágyok mozgalmai és gazdasági helyzetük válsága rádöbbentette, hogy a feudális termelés már számukra sem kielégitő. Gondolkodóbb részük pedig egyre világosabban látja, hogy a problémák megoldásának csak egyrészét adhatja a Habsburg-birodalomhoz fűződő kapcsolatok megváltoztatása. Mind többen tartják szükségesnek, hogy a társadalmi haladás terén is lépéseket tegyenek. így indul el a reformmozgalom. Kezdettől fogva mindig téritéken volt a jobbágyfelszabadítás kérdése, mint az eredeti tőkefelhalmozás kulcsa. R«ális és irreális javaslatok váltogatták egymást. IIosszu viták, rengeteg akadály leküzdése vezetett el az első konkrét lépéshez, 184o-ben az önkéntes örökváltság törvénybe iktatásához. E törvéimnyel azonban az állam az elvi lehetőségeken tul gyakorlati segitséget nem nyújt. Ezt bizonyltja az is, hogy 184o- és 1843 között a jobbágyoknak mindössze 1 %-a szabadult fel. így a továbbra is fennmaradó probléma megoldásának érdekében szükségessé vált ezen eredmény továbbfejlesztése, a kötelező örökváltságért való küzdelem.