Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

- 22 szerübb gondolkodásra. Az az uj nemzedék pedig, amely ilyen szellemű környezetben nőtt fel, széles látóköre, érettebb gondolkodásmódra tett szert. A földvári uradalom, mint hagyományos földesúri birtok nem tarthatta magát a birtokosok közötti nézeteltérések, a felosztáshoz vezető nehézségek, a bérlő lakosság függetlenedeése, az anyagi problémákat csak növelő ingatag bérfizetések nyomasztó terhe alatt. A Poadmaniczky - birtokot egyre jobban fenyegette a széthullás veszélye. A birtokosok lassan rákényszerültek a rájuk eső földterületek bérbeadására. A földvári uradalom kicsuzóban volt a Podmaniczkyak keze közül. Ugyanakkor a lakosságban erősödött a felemelkedés vágya, amelynek reális alapjai voltak A SZÍVÓS munkából adódó, sokszor valószínűleg letagadott jövedelmükből nagyrészt ellenőrizhetetlen bevételekre tettek szert A szőlőmüvelés, az állattenyésztés, a kocsma ós a mészárszék haszonbérlete szintén nagy jelentőségű hasznot hajtott. Egy több éves bérlői viszonnyal a háttérben, a Podmaniczkyak kényszerű helyzete ujabb ösztönzést jelentett a továbblépésre. A megoldás lehetőségét mindkét fél számára a jobbágyfelszabadítás, az örökváltság jelentette. Mindenekelőtt 1843-től birtokrenfezést hajtottak végre. " ... kihasították a szabados telkeket / egy egész telekhez 4o hold szántó és 31 hold legelő, meg l6oo n.öl kenderföld tartozott / ... 1845-ben megtörtént a tagositás 61 egész úrbéri telek és 395 házas zsellértelket kaptak 1928 hold száraz és szikes, 1853 hold vizjárta, nádas ós jórészt kaszálható, összesen tehát 3781 hold közlegelőt. " A földvári birtok tulajdonosai közül először özv. báró Podmaniczky Károlyné, szül. lánkendorfi Noszticz Eliza kötött egyezséget a hozzá tartozó jobbágyokkal. Idegen szárma—