Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

- 19 ­A bérelt területek allodiális jellege nem szűnt meg, ezért csak azdévi árenda összegét adéztattaák meg* A bérlők nemesi ingatlanon élő embereknek számí­tottak, ezért sem személyük után, sem az állataik után nem kellett adódniuk. A határ bérlése tehát ket­tős hasznot eredményezett. Egyrészt hivatalos addterhük csökkent a jövedelmükhöz képest, másrészt az állattenyész tés fejlődése rendkivül tág teret kapott. Erre már ko­rábban is nagyon jé adottságok voltak. A nagy legelő területek szinte kinálják a lehetőségeket. Az állatte­nyésztés sokkal kevésbé munkaigényes, mint a földmüve­lés, de hust, tejet, bőrt, gyapjút, pénzt jelentett. A bérlői viszony utáni adómentesség további ösztönzést nyújtott. Tehát az állattenyésztés jelentősége mint vagyonszerzési lehetőség, egyre nagyobb. Ennek ellenére egy-egy rossz termésű év, mint pl. 1836. is volt, annyire megviselte a lakosságot, hogy a báró, illetve a takarék­magtár kisegítésére szorultak. Mindenesetre a bérbevétel amely .jobbágy és földesúr között nem volt országosan jellemző-, azt mutatja, hogy a fSLdváriakban elevenen élt a merészség. Vállalták az uj helyzetből adódó koc­kázatot, hogy esetleg még mélyebbre süllyednek, ha ne^r, tudnak fizetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom