Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

15 183o körül a falu határának egyrésze már árendás föld. /7./ Az, hogy mindig egy meghatározott pénzösszeget kellett fizetni, előnyökkel és hátrányokkal is járt. A jé termésű évben a jobbágynak hasznot jelentett, hogy nem a termés arányában kell adóznia, nehézségeket okozott azonban, hogy rossz termés ;esetén is ugyanakkora mennyiségű a tartozás. A földesúrnak ez a viszony állandó jövedelmet biztosit, bár ő akkor juthatna több haszonhoz, mikor jó a termés. Összességében mind a szőlő- gyümölcstermelés, mind az egyre több bérlet plusz jövedelemhez juttatta a falu lakosságát. Egy-egy rosszabb termésű év : :az " ügyeskedések " ellenére is nagyon megviselte a lakosokat. 1813-ban pl. annyira nagyméretű volt az éhezés, hogy Földvár és Vezseny éhezőinek kisegitésére Podmaniczky János külön bizottságot szervezett./14./ Ezek a problémák azonban a jobbágyon kivül a földesurat ig érzékenyen érintették. Felvetődött tehát a tartósabb megoldás keresésének gondolata. 1837-ben ismét nagy támogatásra szorultak a lakosok. A báró az éhezés os öleként és ére 5oo csomó gabonát, és 2ooo forintot adományozott a községnek, ami ekkor már 3ooo lakost számlált. " Podmaniczky intézkedésére a gabonát nem osztották azonnal szét, hanem a martfűi pusztán levő magtárban raktározták el, gondolva a később bekövetkező Ínségre. Ezzel az a^itvánnyal létrejött a "Szükség Hombár ", azzal a céllal, hogy ebből adnak kölcsönt a megszorult lakosoknak. Az intézmény hamarosan alapszabályt is kapott. » /14./ Az ország első takarékmagtárát is Podmaniczky János alapitotta 1834-ben Dömsödön. A tiszaföldvári szükséghombár ha nem is oldott meg véglegesen minden problémát, mégis nagy előrelépést jelentett a község életében. Az alapitólevél pontjai határozottan megjelölnek olyan konkrét lehetőségeket, amelyek