Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

vegyenek részt a közterhek viselésében. Nyilvánvalóan ugy látták, ha megszabadulnak adózási kötelezettségüktől, ez egyrészt társadalmilag emelné őket, másrészt könnyebb anyagi viszonyokat reméltek. A jobbágynemesek ilyenfajta törekvései a maguk szempontjából ha érthetők is, mégis a kor általános fejlődési vonalával ellentétesek, hiszen már ekkor nálunk is felvetik néhányan a közteherviselés gondolatát. A község lakosainak életét determinálta a báró gazdaságát átalakító törekvése. Mivel a Podmaniczky - birtok nagyrészt úrbéres állomány, illetve majorság volt, a jobbágyokra alapvetően sok teher nehezedett. A parasztok pedig, hogy körülményeiket elviselhetőbbé tegyék, nyilvánvalóan ott bújtak ki a törvény által kiszabott terheik alól, ahol tudtak. Hamis adóbevallásaik egyik " eredménye " hogy tényleges anyagi helyzetükről nincsenek megbizható adatok. Azt azonban tudjuk, hogy Tiszaföldvár életében egyre jelentősebb szerepet játszott a szőlőmüvelés. Már 177o-ben is jelentős szőlőterülete volt a községnek, kapásokban 6o2 /egy kapa loo n.ül./ 24./ A szől ő- és gyümölcstermesztésre rendkivül alkalmas homokos rósz lehetőségeinek kihasználása mind jobb lett. A megye szőlőterületének jelentősége egyenrangú a Mátra borvidékével. Az 182o körül ujonnán telepitett szőlők után a jobbágyok lo évi adómentességet élveztek. /24*/ A szőlő pedig a 3-4. évben termére fordult, s egy évtized alaatt komoly lesznot hajthat. A nagyszámú zsellérség megélhetését is valószinüleg a rendkivül munka igényes, de komoly jövedelmet jelentő szőlőmüvelés biztosította. A szőlő- és gyümölcstermesztéssel párhuzamosan természetesen a borásasfc és a pálinkafőzés is fellendül. A hivatalosan működő kocsmák, pálinkafőzők mellett jelentős az adó alól kieső, titokban történő pálinka- és boreladás.