Horváth Ferenc: Szajol – Tiszaug közötti Tisza-ártér tájértékelése és fejlesztése (1979) / 0408-1983

- 6 12. Éghajlat fiellemzői. A térség Magyarország legszárazabb területén az erdős-sztyepp klimához tartozik. A cspadék eloszlása az 1901-1950 között mórt értékek alapján: Hó I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.Ö. mm 25 27 30 41 52 6o 50 48 39 44 45 36 497 mm A tenyészidő csapadék átlaga 300 mm alatt van. Száz évből átlagosan: igen száraz 28 év száraz 23 év kedvező 17 év nedves 32 év Az időjárási szélsőségek igen nagyok. Legnagyobb meleg 39,8 C° hideg - 28,2 C° Éves átlaghőmérséklet: 10,6 C° Napfényes órák száma: l95o-2o4o óra/év Relativ páratartolom: téli átlag: 82 % nyári átlag: 48 % Januári hőmérséklet átlaga: - 1,9 C° Júliusi hőmérséklet átlaga: 22,0 C° A feljegyzésekből ismert, hogy 1863-ban közel 8 hónapon át nem esett az eső. Nagy aszály volt 1874-ben is. Szolnok megyében ekkor az állatállomány nagyrésze elpusztult, a lakosságot éhhalál veszélye fenyegette. 1916-17-ben 175 napig nem esett eső. A szélsőségek közé sorolható az 1940-41-42 évi rendkívüli csapadékos időszak, amikor a belvizek által boritott terület meghaladta a másfél millió holdat. A terület csapadékhiánya a tenyészidőszakban eléri a 160-180 mm-t. A szélsőséges időjárás és a csapadékszegénység miatt a terület rá van szorulva a környező részek csapadékfölöslegére. 3zt korábban az árvizek természetes öntözése és tározódása a tavakban, mocsarakban, valamint az árterek mikroklimája biztositotta, mely később a szabályozás hatására megszűnt, illetve megváltozott.