Horváth Ferenc: Szajol – Tiszaug közötti Tisza-ártér tájértékelése és fejlesztése (1979) / 0408-1983

E L Ő S Z Ó A XIX. század első felében megkezdett Tisza szabályozási ós vízrendezési munkák alapvetően megváltoztatták a Tiszavölgy arculatát. Érdekes végigkísérni milyen változásokat hozott egy nagyszabású munkálat, milyen következtetések levonására, tapasztalatgyűjtésre kínálkozik lehetőség. A területen uég nyomaiban fellelhető az emberi beavatkozás előtti természetes állapot, ugyanakkor vizsgálható a természetes állapot átalakulása - különöző fejlődési fokozatokban - kulturtájjá. A beavatkozás nemcsak pozitív eredményeket adott, hanem magával hozta a nem várt, vagy lebecsült káros következmények egész sorát. A szabályozás során nyert biztonságot, kiterjedt szekesek kialakulása követte a szikesedósre hajlamos területen. Az évenkénti elöntés a talaj tápanyagellátottságát biztosította, a sótartalom mélységi változásait a jelenleginél előnyösebb szinten szabályozta. ite elárasztástól megmentett területek tehát nem minden esetben váltak alkalmassá mezőgazdasági termelésre. A fejlődés következő foka az ipar megjelenése, mennyiségi és minőségi változásának hatása a környezetre. Napjaink feladata a mezőgazdaság fejlődéséből, a településszerkezet átalakulásából adódó problémák vizsgálata, elemzése és a teendők meghatározása. Mindez vonatkozik a Tisza árterének Szajol és Tiszaug közötti szakaszára is, melynek értékelésének ós fejlesztésének főbb vonásait - általában a részletek mellőzésével - az alábbiak szerint végeztem el. Környezet elemzés Ökológiai károsodás Fejlesztési terv Ökológiai fejlesztések Tájfejlesztés Optimalizálás