Horváth Ferenc: Szajol – Tiszaug közötti Tisza-ártér tájértékelése és fejlesztése (1979) / 0408-1983

- 13 Cserjeszintben ma már mindenütt gyakori az 1724-ben Észak-Amerikából behozott ámorfa /Amorpha Fruticosa/. Az ártérnek jellegzetes kúszónövénye a fákra felkúszó ligeti szőlő /Vitis silvestris/. A gyepszintben tömeges a hamvas szeder /Rubus caesius/. Tisztásokon, réteken: csombor, menta /Mentha pulegium/. Veszős füzény /Lytrum virgatum/. 153. Középmély fekvésű területek A felszin itt 2,0 - 2,5 méterrel magasabb a közepes vízszintnél. Az évente ismétlődő nagyobb áradások alkalmával néhány hétre viz alá kerül. Növényvilága szinte azonos az előbb felsoroltakkal, azzal a különbséggel, hogy a keményfás ligeterdő termőhelyi igényeit már csak kisebb helyeken elégítheti ki, viszont gyakori a füzek megjelenése. Lágyszárú növényei: egyszerű borkóró /Thalictrum simlex/, fényes borkóró /Thalictrum lucidum/, északi talaj /Galicum boreale/, farkasalma /Aristolochia clematitis/, fekete nadálytő /Symphaytum officináié/, indás pimpó /Potentilla reptans/, közönséges lizinke /Lysimachia vulgáris/ . 154. Mély fekvésű területek Mély fekvésüek azok a területek, melyek a folyó közepes vízszintjénél 1-2 méterrel fekszenek magasabban, igy minden áradás alkalmával hosszú ideig vizzel borítottak. Fás növényzetet itt szinte kizárólag a füzek képviselik. Fehérfüz /Salis alba/, Mandulalevelü fűz /S.triandra/, Törékeny füz/ S.fragilis/, Hamvas füz /S.cinerea/, Kötőfüz /S.viminalis/, Csigolyfüz /S.purpurea/. A záródás itt már nem egyenletes. Gyakoriak a kiterjedt fátlan területek. A lágyszárú növényzetet általában a sásfólók, sulymos sás /Carex muricata/, rókasás /C.vulpina/, osztott sás /C.dirisa/, nyúlánk sás /C. elongata/, szürke sás /C. glauca/, sárga sás /C. flava/, parti sás /C. riparia/, GYakori a sárga nőszirom /Iris pseudacorus/, és a nyári tőzike /Leucojum aestinvum/, vizi harmatkása /Glyceria maxima/, mocsári kutyatej /Euphorbia palustris/, réti ecsetpázsit /Alopecurus pratensis/, mezei zsurló /Eqisetum arvense/.