A Tiszaföldvár-Homoki Pincészet vázlatos története (Tiszaföldvár, 1945-1974) / 0381-1977
4g nállgmg|itás kb. 1949-ben történhetett, bár csak 1953-ban telekit üirt§K államosításával egyidejűleg,az építményekben lévő borházat, borpincét és pálinkafőzőét állami iparvállalatoknak utalták ki, az üzemelés továbbvitele céljából, így a borászati részt 1949-ben az akkor alakult állami Tiszántúli Borforgalmi Vállalat kapta meg, a pálinkafőzőét viszont a Szolnokmegyei Szeszfőzde Vállalat kezelésébe adták. Az államositáskor a Borforgalmi Vállalat a pincészetet csak igen szűkös, hiányos felszereléssel vette át. Különvált továbbá az ál3.amositás folyamán a pincészet, és a korábban hozzá tartozott szőlőültetvények területe is. Ez utóbbiak egyrésze a volt tulajdonosok gyermekeinek kezén maradt, más része tanácsi kezelésbe ment át, illetve a Szeszfőzde Vállalathoz került. Az ötvenes évek elejére jellemző begyűjtési rendszernek is; megfelelően, igy a pincészet, mint állami telep, sziBfo4feldoiga>zást nem folytatott, hanem a a must- és bor beszolgáltatást, majd később a must- és bor-felvásárlást bonyolította le, a homoki szőlőkörzet területén. A pincészet ez időben a Tiszaföldvár Községi Tanács kezelésében volt, és a Borforgalmi Vállalat bérleményként üzemeltette. 1954-ben megalakult a Szolnokmegyei Borforgalmi Vállalat, majd az 196o-as évben a Pest-Szolnokmegyei Pincegazdaság, melynek központja már Budapesten volt. Ez utóbbi vállalat már lépéseket tett a pincészet saját kezelésbe vételére, mely 196l-ben meg is történt. A homoki pincészet azonban még minőig csak must- és bor-felvásárlást folytatott, s igy elsősorban tárolóterét igyekezett, fejleszteni. A korábbi ászokpincében ekkor épültek az l.ooo Hl-es beton bor tartály ok, 1964-gyel megalakult a Magyar Állami Pincegazdaság országos vállalat. Az ekkor történt átalakítások során megszüntették a PestSzolnokmegyei Pincegazdaságot, melynek szolnokmegyei része a korábbi Csongrádvidéki ÁllaMPincegazdaságboz került. Az uj vállalat a Csongrád-Szolnokvidéki Állami Pincegazdaság nevet vette fel. A Csongrád-Szolnokvidéki Pincegazdaság programja a szőlőfeldolgozás erősitése volt. Nagyüzemi módszerekkel ugyanis a szőlőből több, és minőségileg is elkülöníthető lényeredék hozható ki, igy a mezőgazdaság által megtermelt érték is jobban hasznosul. A Pincegazdaság már az átvétel évében ideiglenes szőlőfeldolgozót alakított ki a pincészetnél, a régi borházban, 2 db hazai gyártmányú horizontális szőlőpréssel, melyek teljesítménye darabonként és óránként kb. 2o mázsa szőlő volt. A homoki pincészet 1964-től kezdve igy erőteljesen a szőlőfelvásárlásra törekedett, szemben a korábbi must- illetve bor-felvásárlásokkal. A felvásárlás mintegy 9o-95 %-át, egyes években loo %-át szőlőben bonyolította le. A szőlőben való felvásárlás természetesen megkövetelte a szőlőfeldolgozásnak az ideiglenes üzemkörülményekből végleges és korszerű megoldásba való átvitelét. Ez 1967-1968. folyamán valósult meg, egy úgynevezett CS-L. tipusu szőlőfeldolgozó üzemépület felépítésével és teljes gépvonalának beállításával. Ekácor és ezzel kapcsolatban történt meg a még a volt tulajdonosok kezén maradt szőlőültetvények kártalanítással történő kisajátítása is.
