Jenei József - Józsa László - Turcsányi István: Kunszentmárton 25 évének története a felszabadulás után (1977) / 352-1977

- 47 -A kisgazdaságok szinte monokultúrásán búzatermelők voltak.

A kunszentmártoni kisgazda alig kertészkedett. Elmondhatjuk, egyoldalú búzává, kukorica, árpa, zabvetésü, külterjes gazdálkodást folytatott. Az őszi mélyszántás kellő mérvű alkalmazásinak hiánya miatt sokat szenvedett az aszálytól.

Bár voltak kiváló eredményeket felmutató kisgázdáink, különösen állattenyésztés terén. /Csak megemlítem pl. László Mátyást, Cs.Molnár Mihályt / С к ketten és sok más társuk szerzett kiállításokon kitüntetéseket. Gs Molnár Mihály volt Kunszentmártónban, aki először vetett Bánkuti 12o5-ös Vetőmagot.

Ezekkel szemben a nagyüzemnek módja volt a fejlettebb agrotechnika alkalmazásához szükséges gépeket, trágyaféleségeket, védekező anyagokat beszerezni, kellő emberi és állati erőt munkába állitani s vele a mezőgazdaság, illetve mezőgazdálkodás legeredményesebb módját alkalmazni. A kunszentmártoniakat talán nem is kellett nagyon meggyőzni a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről.

Ha volt is ellenállás nálunk a nagyüzemesitéssel szemben, azt nem a célszerűség felismerésének hiánya okozta, hanem más emberi elgondolás, vagy önzés, vagy a biztonság hiánya a jövőt illetően.

önmagában sokan belátták a társulás előnyeit. A nagyüzemesités legnagyobb iramában itt azért nem is voltak kirivó esetek az ellenállásban. Teljesen elég volt a türelmes meggyőzés, vagy annak felismerése, hogy másként úgy sem lehet. Sokan voltak kezdetben az ujbirtokosok közül is olyanok, akik azért vártak, mert ok is olyan büszkén akarták hajtani a saját lovaikat, mint a régi kisgazdák. Nagy utat kellett megfutnia amig a társadalmi tudat átérette a társas gazdálkodás lényegét, és arra az útra lépett, melyet a történelem kijelölt számára.