Szlankó István: Nagyüzemi állattenyésztés a Tiszazugban (Tiszazug, 1977) / 0345-1977

Nagyüzemi állattenyésztés a Tiszazugban A mezőgazdaság fő ága évszázadokon át Magyarországon is a földműveléstől meglehetősen független legeltető állattenyésztés volt . A növénytermelés csak a XIX. század derekán nyomult előtérbe , arai a szántóterület növekedésével , a rét és legelőterületek csökkenésével járt együtt. Ennek a változásnak a nagyarányú voltáról meggyőznek a 1£ alábbi , Tiszazugra vonatkotó adatok : /Tiszaföldvár és Kunszentmárton nincs benne / szántó legelő rét összesen 1851-ben 17318 kh 23oo6 kh 12153 kh 52477 kh 33 % 44 % 23 % 1879-ben 34812 kh 8?4o kh 5837 kh 49389 kh 7o % 18 % 12 % A szántóföldi termelés előrenyomulása az ország állatálihemányát nem csökkentette, csak a juhok száma fogyott , mivel a juhtenyésztés legelőhöz kötött • Ez a nagy változás a|árvizmentesitéssel függött össze . A növénytermelés szerkezete a legutóbbi évtizedekig szinte változatlan maradt, gátolta a belterjes istállózó állattenyésztés fejlődését • A népesség számának növekedésével csak a sertésállomány növekedése tudott lépést tartani . 1857-ben 359 db szarvasmarha és 363 sertés jutott looo lakosra , mig 1965rben csak 194 szarvasmarha és 687 sertés országos átlagoan . A Tiszazugban is csak az utóbbi években, a korszerű , szakosított állattenyésztési szaktelepek üzembeállításával kezd az állatállomány növekedni. 1965-ben a Tiszazug állatállománya mé^ nem érte el a mult század végi állomány nagyságát .