Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község történetéhez az újjátelepítésétől a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig (1718) (1975) / 319-1975
1 I t: I , : ! A primitiv gazdálkodási formák u.j.jáéledáae. A .jobbágyok és a földesur viszonya az egyéni birtoklási fonna kialakulásáig 1, A szabadfoglalás időszaka A volt hódoltsági területen a termelőerők nagyarányú pusztulása következtében az ország más tájaitól elütő viszonyok jöttek létre. Szén eltérő viszonyok legfontosabb jelbmzői: a primitiv gazdálkodási formák, a földközösség újjáéledése, a jobbágyok kontraktuslista állapota, a majorsági gazdálkodás hiánya, illetve késői megindulása. A XVIII. század elején a gyér népesség és a földbőség következtében kb. 1730-ig "... a mezőgazdálkodásban olyan sajátos formák alakultak ki, melyek nem az állandó földművelésnek, hanem a földekkel való rablógazdálkodásnak a céljait szolgálták." /30/ Az első időben "... a falu határát az uj betelepülők szabadfoglalással vették ismét birtokukba, mely sik vidékeken a gyep feltörését jelentette". /31/ Kezdetben földbőség volt, a birtokszerzést, a földfoglalás teljes szabadságát csak a jobbágy és igaerejének munkabírása korlátozta. A szikes, nehezen szántható, vizállásos földek első feltöréséhez, mint amilyenekkel Cibakháza község is rendelkezett, 6-8 ökröt kellett az eke elé fogni. így a legfontosabb termelőerő ebben az időszakban a dolgozó ember melett a jármosökör volt. Ez határozta meg általában a felvállalt föld nagyságát, és ennek alapján rétegződött a jobbágytársadalom. Az igaerő szerint tagolt paraszttársadalom a következő képet mutatta: egészekés jobbágy, aki rendelkezett a föld szántásához szükséges igásökörrel, félekés-, 2/3-, 1/3 ekés jobbágy, aki arányosan kevesebb ökörrel rendelkezett.. III.
