Jancsó Magdolna: Hogyan készítik Mezőhéken a lekvárt, kenyeret és a csiramálét? (1973) / 312-1973

Csiramáié készítése.

■A esiramélé készítését ma, ■ már nem nagyon ismerik, szerencsére nincs szükség arra, hogy rászoruljon a konyha.

Ye ebben a rohanó világban кonzervekből, mirelitekből tépi átkozik az emberiség(túlnyomó többsége.

h'z'ért a csiráméi' készítése iránt egy idős nénitől, személy szerint Nagymamámtól, ülek Istvánnétől érdeklődtem.

Az ö elmondás© szerirt a következe kép en történik ©■esirámáié '■'4 szitásé.

/ learatott búzát kiválogatják és természetesen a nagy j-'t használják fel a további célra.nzt e kiválogatott, épp búza magokat használják "el a csiráztí tásre, egy arra alkalmas edénybe.

.."Jzt minden nap öntözik, de nem szabad, hogy vízben álljon a búza, mert akkor magrothad. / csiráztetást eddig kell végezni, amíg nem kezd IboA&á') zöldelni, mert a "száras" búza már nem megfelelő. Az ily módon ki csíráztatott búzát, mozsárba jól összetörik- én ez levet ereszt.

A következő lépés az, hogy leszűrik az összetört csirát. A további célrp az összetört csirának a levét használják fel.

* csiralevet összekeverik liszttel, majd tepsibe öntik-én lassú tűzné1.' megsütik. A. mér kész csirámé1 ét a tepsiből kanállal eszik ki. Természetesen ez nem a legfinomabb eledelek közé tartozik, hiszen el lehet képzelni, hogy az ©mi csirából készül az, már nem valami föl séges ennivaló. Sajnos volt időszak, mikor emberek ezrei vo1t rászorulva ez ilyen és ennél kellemetlenebb izü ételekre. Mondva "eszi, nem eszi nem kap mást".

W

\