Szabó Béla: A különféle talajművelés és trágyázás őszi búzafajták terméshozamára gyakorolt hatásának vizsgálata tiszaföldvári adottságok között (Tiszaföldvár, 1966) / 0288-1973

BEVEZETÉS. A téma célkitűzése. At őszi buza egyik legfontosabb élelmiszernövényünk. Fogyasztásának mértéke összefügg a lakosság életszínvonalával, mennyisége azonban nemcsak a szükséglettől, ahanem a megtermelt készlettől is függ. Hazánkban viszonylag magaa az egy főre jutó kenyérgabona felhasználás, melynek biztositása nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. A kenyérgabona vetésterületünk afelszabadulás előttihez viszonyitva jelentősen csökkent. Szándékosan törekedtünk a kenyérgabona területének osökkentésére, helyette más növények termesztésének bevezetésére, a vetésszerkezet intenzivebbé, belterjesebbé tételére. így az ország kenyérgabona vetésterülete l963KLg63-as években csupán 57-5"

1 %volt az Ig31-ib940-es évek átlagának. Ennek következtében a buza termésátlag növelésének lehetősége az érdeklődés középpontjába került. "Évek óta alapvető probléma az, hogy milyen m<'don ós milyen eszközöké kel növelhető eredményesebben és leggyorsabban a buza termésátlaga. Ez terelte a figyelmet az utóbbi években fokozottabban a külföldi nagytermőképességü, úgynevezett intenziv búzák felé is. Ezzel egyidőben nagy erőfeszítéseket tettünk a termesztéstechnika fejlesztésére, különösen három tényező: a vetésidő, a talajelőkészités, és a műtrágyázás tekintetében. Azeredmény nem maradt el, jelentősen emelkedtek termésátlagaink, mert az 1960-as években már 15.24 q/ha volt a termésátlag, az I940es évek: 13.7 q/ka-val szemben. Azonban az országos átlag még igy is messze van a Dánia és Hollandia 34.4 q/ha termésátlagaihoz viszonyitva.