Szabó Béla: A különféle talajművelés és trágyázás őszi búzafajták terméshozamára gyakorolt hatásának vizsgálata tiszaföldvári adottságok között (Tiszaföldvár, 1966) / 0288-1973

- 10 RAJKI /3l/ megállapításai szerint az őszi mélyszántásba vettetett, nem kalászos elővetemény után el nem gyoraosodott területen az ekenólküli magágy készitése is megfelel, KOLTAY /20 / véleménye alapján az elmúlt évtizedekben végzett talajmüvelési kisérletekben a szántásos talajmüvelés javára terméstöbbletet rkimutatniaz esetek többségében nem lehetett. Szerinte a talajmüvelés mélységénak a búzatermés mennyiségére aligha lehet döntő szerepe. A lényeg az, hogy az adott viszonyoknak megfelelő, legeredményesebb eszközökkel készitsük el a kivánatos vetésmólységet biztositó porhanyós, rögmentes mag^ágyat a vetés idejére, mert az elsőrendű előfeltétele a jó termésnek. Külföldi szerzők köz&eményeiben nagyszámú véleményt találunk abuza talajmüvelési módjára vonatkozóan. MILLADINOVICH—RAJKOVIC /27/ közlése szerint a bűventermő buzafajták általában pozitiven reagálnak a talajmüvelés mélységére. Megállapitásaik szerint a mély talajművelés általában termésfokozó hatású, de a kedvező csapadóku években az a hatás, kevésbbé mutatkozik, sőt káros is lehet. RÍÍDENSAM E. /33/ az alapvető talajmüvelési módok fejlődésében három fejlődési korszakot különböztet meg: 1, A kézi munka, 2. A foga.flos munka, 3. a gépesitett és villamosított munka fokán álló földmüvelés. Az egyes korszakokban a rendelkezésre álló termelő eszközök alapvetően és általánosságban megszabták a talajmüvelés alkalmazható maximális mélységét. Az egyes fokozatban csak a sekélymüvelés alkalmazására volt lehetőség.