Szelindi Sára: Népi meteorológia (Tiszaföldvár, 1972) / 0282-1973

_ 4 Kisebb, nagyobb emlős állataink is különös viselkedéssel vonják magukra eső előtt a figyelmet. "A szamár ord.it, esetleg a hátán hempereg, rongyot tép a disznó, sokat mozsdik a macska, a kutyák füvet esznek, a barmok a levegőt szaglásszák, sofeat bőgnek és ingerlékenyek" Viszont a szé^ időt is jelzik: "A fecske és a pacsirta magasan repülnek, a pók a báléja közepén terpeszkedik, a házi állatuk korán kelnek, nyugodtak, jókedvűek." Valószinü, hogy a legtöbb esetben tényleg időérzésről van szó. Bizonyára az előbb már emlittítt időjárási elemek esőelotti változásai, mégpedig elsősorban a légnyomás csökkenése és a légnedvesség növekedése okoznak az állatok testében olyan hatást, amelyet azután sajrft tapasztalatukból az eső jelének tartanak, és ösztönszerűen annak ne gfelelően viselkednek. A rovarok szintén érzékenyek a légnyomusváltoz„s iránt, mert apró testüknek aránylag elég nagy a felülete, a nyomásváltozások pedig nagyobb felületen jobban érvényesülnek. Az emlős állatok esőeiőtti ingerlékenysége nagyon egyszerűen magyarázható: Az eső elol menekülő vérszivó élősdi rovarok ilyenkor tömegesen keresik fel a fedett helyeket, jobban kinozzák gazdaállataikat a szokásosnál, és ezzel ingerültebbé és hangosabbá teszik azokat. Még távprognózist, azaz hosszú tartamú időjárásóelőrejelzést is közöl velünk a növények és állatok viselke déses"Ha a vadludak szeptemberben dél felé haznak, hamar beáll a tél, ha kcr a ta« vasszal megjönnek a fecskék, nem lesz m r komoly hideg, ha ősszel másodszor virágoznak a gyümölcsfák, hosszú, szép Őszre szjuithatunkV Ez utóbbi " a vénasszonyok nyara" a hazánk éghaili tában érvényesülő mediterán hatosra utal, ami ilyenkor jobban észrevehető. Terme-szetes, hogy az állati és növényi előre jelzések nem százszázalékosak,•de mos jelekkel egybevéve, hasznos utmutatásul szolgálhatnak. 4