Hegedűs Gyula: A második odorvári barlang felfedezése és a kutatások eddigi eredményei (1972) / 0260-1973

-4Főbb karsztosodási formák a barlangban A legáltalánosabb előfordulási forma természetesen itt is a sztalaktit és a sztalagmit. Ki kell emelni e Csodák-termében levő 155 cm magas sztalagmitot, aminek alakja egy kinai pa£ godához hasonlít .A csúcsával összeér a sztalagmit párja. A ketté együtt igen furcsa látvány

t mert a sztalagmit átmérője kb. 5o-6o cm , mig a sztalaktit kb. 2-5 cm. Ehhez hasonlőxax van kezdeti y stádiumban a Niagara tetején. Ez kb. 7o cm magas és 5ocm átmérőjű "bástya". A barlangban rengeteg a szalmacseppkő. JO cm-nél hoss szebbre nemigen nőnek meg, mivel ekkor a saját súlyúkat nem birjáK el,és letörnek. Ezért van, hogy egyes helyeken valóságos szelmacsepkőszőnyeg van . Néha a csepp^kövek igen furcsa alakúak. Az elgörfe bűitek a huzat miatt deformálódtak el.A sztalaktit vegére érkező cseppkő nem alul áll meg, hanem a légmozgás miatt egy kicsit £eé dén. Így a kevés mészkőmennyiség ferdén reicodik le. A megcsavaró dó^t, többször elgörbült cseppkő alaicjából bizonyos esetekben a légmozgás erősségének,irányának változására következtethetünk. Egyes cseppkövek végén bunkó nő. Ez annak köszönhető

t hogy a sztalaktit végén eldugul a nyilás,és xgy a víz kénytelen a hajszélrepedéseken ót távozni. Az oldott mészkövet ezért a csepp kőjold alán rakja le.Ezekből általában kevés van ,mert sok esetben ha keletkeznek is, nem birj'k el a bunkót a cseppkövek, és letörnfek Ha a nyílást mészkő dugaszolta elváltaiéban később megx* nyílik. Ezt azzal magyarázhatjuk,hogy a cseppkő végén megnő a nyomás, hiszen fölhalmozódik egy kicsit a vizmennyiség. A megnövekedett nyomóssal nő egy picit a szénsavtartalom^ ami a mészkövet nagyon lassan feloldhatja.