Pintér Márta: Szarvasmarha-tenyésztésünk helyzete és fejlesztésének feladatai (1972) / 257-1972
- 11 -Szarvasmarha állományunk a múlt század végétől a II* világháborúig általában csökkent* Az egyes évek között nagy ingadozásokat figyelhetünk meg, melynek oka az évenként változó takarmány- és ebből adódó árhelyzet. A szarvasmarhák száma a II. világháború alatt erősen megcsappant, kb, 35# veszteség érte az 1938* évi állományhoz viszonyítva. A felszabadulás után / első ábra/ fejlődésnek indult szarvaémarha-tenyésztésűnk. 1948-ban már számbelileg elértük, sőt túl is haladtuk a háború előttit* 1953*ban értük el a csúcsot, majt ettől az időtől kezdve újból ősökként, de a két világháború közöttinél mindig magasabb vöt az állomány száma. Újbóli növekedés csak a mezőgazdáig szocialista átszervezésének Befejezésétől, az 1960-as évek közepétől figyelhetjük meg. A visszaesést a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés okozta, Bár igy megteremtődtek a nagyüzemi állattenyésztés keretei, de a korszerüsétés nagy beruházásokat, istálók, gépesítés, kiváló egyedek -igényelt. Mivel a termelőszövetkezeti tagok általbevitt egyedek nem voltak alkalmasak, a jó termelékenységű fajták kialakitásál©z , igy az állomány szelektálásáéra került sor, és a régi állományt , jó termelékenységű fajtákra cserélték ki. A csökkenés másik oka az,hogy a termelőszövetkezetek megalakításával a háztáji gazdasjfokban nem folytatták tovább az állatok tenyésztését, mivel takarmányhiány volt, és a háztáji gazdaságok nehezebben tudták beszerezni az állattenyésztéshez szükséges takarmányféleségeket. Különösen a szálas- és lédus takarmányokat, az alomszalma beszerzése is nehézkessé vált a kevesebb szalmát adó buzafajták térhódítása miatt.
