Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

Széles látókörű, megtalálja a módját annak, hogyan kezeljen egy elpusztult tájat ugy, hogy abból hasznot húzzon magának. Még ugyanabban az évben megvásárolja a Forgách grófok birtokrészét is. /Háncsok része a Bertótiakra szállt/. Felkutatja a földvári birtokviszonyok jogi fejlődését, ós hozzáfog a falu benépesitéséhez. E célból először is visszacsalogatja a Túrra s Törökszentmiklósra elszökdösött jobbágyokat. Helybenmaradásuk biztositása végett lehetővé teszi a templomépitést. Aszódi és felvidéki birtokairól pedig luteránus jobbágyokat hozat, s igyekszek ezek számára is a szabad vallásgyakorlatot biztositani. így történt, hogy 1744-ben már 22 portája volt Podmaniczkynak Földváron, mikor kétszer annyi Túron sem akadt. 1754-ben János fia kiegyezett a Vitéz családdal is, mire az egész Földvár a podmaniczky család birtokába került. Ettől az időtől kezdve beszélhetünk a község kialakulásáról. 3-/ A Podmaniczkyak kora. Podmaniczky János birtokához tartozott Aszód /^családi birtok központja/, Rákoskeresztúr teljes egészében, valamint a nógrádmegyei birtokok, őszesen mintegy 5o.ooo hold. A család gazdasági fölényét lényegesen emelte a potomáron megvásárolt 31.944 kat.hold tiszaföldvári uradalom. Ebben a században Földváron még külterjes gazdálkodós volt. A helység - leszámitva az úrbéres telkek jövedelmét - legnagyobbrészt legelő volt, sok helyen vizjárta terület, amelyen azonban alig tartottak pár száz marhót. Szántóföld még sokkal kevesebb volt; áLig tudták a terményekből fedezni a gazdaság szükségleteit. Mindössze 60 köböl buza ter, , A mett L /ll/ Ilyen viszonyok között kezdett Podmaniczky János gazdaság, átszervezés munkájához. A református jobbágyok megtartása érdekében biztositotta korábban megkezdett templomépités befejezését.