Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

- 35 Az evangélikus Podmaniczky arra törekedett, hogy felekezetének iskolája legyen, igy korán megkezdődött e tekintetben is a felekezeti elt különülés Tiszaföldváron. A XIX. század végén a katolikus templom felépülésével majdnem egyidőben katolikus iskola jött létre, egy táncteremmel. Tehát ebben az aránylag nem nagy községben négyféle elemi iskolába kellett járniok ugyanazon anyanyelvű gyermekeknek. A református iskola fenntartása pedig egy időben nagy nehézségbe ütközött. Amikor javaslatot tettek az államosítására, a református egyházkerület 1898.novemberi gyűlésén azt a határozatát hozták, hogy "iskolája nem államésitható, uj adókulcs alapján tartsa fenn magát". /49/ A mult századbeli iskoláztatási viszonyokról az 1868-ban megjelent megyei leirás ad általános tájékoztatót, amely a kor iskolapolitikájának megfelelően Földvár helyzetére is érvényes. "Iskola minden faluban van és a gyermekek irás-, olvasásra tanitatnak, elemi tárgyak is adatnak elő, de azért itt kevés az előrehaladás, miután a gyermekek csak télben járnak iskolába, ha csizmájuk vagyon, nyárban pedig azok, kik valamit lendíteni képesek, majd libaőrzésre, majd szántáshoz, ló-, ökörhajtásra, vagy legeléskor ezan állatok őrzésére használhatnak. /5o/ Az 1879-es kulturális állapotokat megörökítő alispáni jelentés szerint a tiszaföldvári iskolázási viszonyok a következő képet mutatják a számadatok tükrében: * "Hét tanteremben ugyanennyi képesített tanító működik. Tan> kötelesek száma az 1878-79-iki tanévban 788 volt, kik közül 694 járt i iskolába.