Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

- 31 1846-ban kérik a debreceni kollégiumot, hogy ne a szokásos sorsolás, hanem kiválasztás révén küldjenek tanitódiákot Földvárra./45/ A kezdeti szép fejlődést ellanyhulás követte. Az 1857. nov. 29.-i jegyzőkönyvben erős kifakadást találhatunk az iskolai eredmények nagyfokú leromlása miatt. A szabadságharc leverése utáni passziv, szomorú időszakban a tanitói kar mindennel foglalkozik, csak tanítással nem. Külön fel kell hivni őket a kötelességteljesitésre: Helmeczy Károly tanitót a nyelvtán, Sarkadi Lászlót a testgyakorlás tanítására. Óráikat elhanyagolják, gazdálkodás és üzlet után látnak. Legkisebb munkatöbbletet is csak béremelés mellett vállalnak./46/ Nem fejlődtek a legfontosabb tárgyi feltételek sem. A rossz felszerelésű iskolába gyenge szakképzettségű, tájékozatlan diákok kerültek Debrecenből. A rektor 4o-5o tanulóval foglalkozott, mig a préceptor száznál is többel, a leánytanitó növendékeinek száma pedig 15o felé jár! Az anyagiak biztosítása sem volt most már kielégítő. Még az 184b-i tagosításkor is csak a rektor és a leánytanitó-.javadalma egészül ki %64 - 3/4 telekre. Ellenben a préceptor még 1858-ban is csak 73 frtot, 13 köböl buzáfe, 13 köböl árpát kap évi fizetésül. E harmadik tanitói állás - mely a harangozói kötelezettségtől már megszabadult ugyan - javadalma rendezetlensége folytán szinte évenként változó...gyermek-ifjak átmenő helye maradt! Az államsegélyek igényebevétele javított később ezen a téren. 1862-ben arról panaszkodik a préceptor, hogy az ő tantermében tartja a rektor a bárányait! Sem az egyházi, sem a földesúri megbízottak nem igyekeztek javítani ezeken az állapotokon. Közben az 1868-i törvényhozás hatására a növendékek egyre csak szaporodtak, annyira, hogy a 15oes létszámú osztályokban már egyáltalán nem lehetett eredményről beszélni.