Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

Az egyik termelési módról a másikra való áttérés, a rosszul számitott befektetés vagy a rossz termés - mind azokat sújtja, A Podmaniczky vagyon jelentós része úrbéri földekből állott, s igy az uraság legbiztosabb jövedelme a jobbágyszolgáltatás; füstpénz, kilenced, robot stb. Ezeket Podmaniczky az ispánokon keresztül könyörtelenül behajtotta. Hogy mennyire katasztrofálissá vált a földváriak helyzete például 1813-ban, arra Podmaniczky "nagylelkűsége" utal, amikro Földvár és Vezseny éhezőinek kielégitését külön bizottságra bizta. 1837-ben még nagyobb lehetett a nyomor, mert a családi gyűlés határozataképpen 5oo mérő árpát és 2ooo v. frt-ot adott nekik ingyen. /2o/ Földvár birái ezután hamarosan beszámoltak, hogy a kapott pénzen Tetétlenen jó rozsot vásároltak Ínségeseik számára, köbölenként 6 v.fort-ért. Legborzalmasabb azonban a kolera-járvány volt, amelynek - Kassai János ref.prédikátor levele szerint - a faluban 1831.július 1-től augusztus 21.—ig 2oo áldozata volt. Mikor megszűnt a járvány, helyette fellépett a hideglelés. A rossz terméseredmények, a nehéz értékesítési adottságok lassan a katasztrófa felé sodorták a még mindig terménygazdálkodást folytató Podmaniczky-uradalmat. A kezdeti siker és hirnév után olyan évek következtek, amikor minden jövedelem lehetőséget meg kellett ragadnia a földesúrnak, hogy késleltetni tudja a váltságot. A Podmaniczky család Vezsenyben véfjogot gyakorolt, kompot tartott s vámot szedett. Készültek hidat építtetni, de a kivitel mindig késett. Nagy volt aztán az ijedelmük, mikor a Gibakházi Földváry-uradalom meg akarta előzni: hidépitési és vámszedési jogért folyamodott. Megmozgattak ennek megakadályozására a Podmaniczkyak mindent. Szüts István udvari ágens révén Bécsben is lépéseket tettek és elhatározták, hogy hidat épitenek, melynek vámja drágább lesz a réwémnál, de olyan olcsó, hogy a cibakházaknak ne legyen érdemes a hidépités.