Török Ilona: Nagyrév története 1945-70-ig (1970) / 0245-1972

A megértés nehéz volt, hiszen csak lánya tudott németül beszélni velük. Személyéről® azért a következőket megtudták vendégünk üevbe való volt, ott élt felesége és kislánya. Közösen nézegették a térképet, tőlük beszélt telefonon a hadsereggel Szentgotthárdot és Szombathelyet hivta. Karácsony előtt Moszkvába ment Sztálinhoz parancsért. Repülőgépe a réten volt elhelyezve , azzal utazott Debrecenig. Onnan csatagépen vitték Moszkvába. Visszaérkezése után az ünnepeket még itt töltötte és utánna két napra elmentek. Sokáig őrizgetett Gábor bácsi egy lapot l'olbuhin marsall aláírásával és pecsétjével. Csak az aláirást tudta elolvasni, de szerinte a szövege is nagyon komoly lehetett. Hatását a következő képpen meséli el* - Disznótoros kóstolót vitt édesapjának Ujbögre. A tiszai átjárónál az őrség igazoltatta. Felmutatta a pecsétes papirt. A katonák szó nélkül tovább engedték, sőt fegyveres kiséretet is kapott. Sajnálja, hogy emléke nem maradt, illetve csak az-az ágy y amelyet most Ő használ. Magasrangu vendégének a sorsáról az újságokból értesült inkább. Halálhirét a Nők lapjában olvasta. 1944. október 10., a község felszabaditása után hamarosan megindult az élet. Kezdetben gondokkal, tájékozatlansággal. Későbbiekben a felszabaditott országrésszel együtt egyre határozottabban megkezdődött az átalakulás, kibontakozás. A következő fejezetekben összegyűjtött anyaguk alapján ennek a fejlődésnek, átalakulásnak kezdetét, kibontakozását , és eredményeit kivánjuk bemutatni.