Bakodi Lajos: Cibakháza története 1945-70-ig (1970) / 0244-1972

- 7 ­A Cibakházi földmunkások harcát Hegyes Gábor megöletésével nem lehetett megtörni: Cibakházán a zolnok megyei földmunkások és szegényparasztok mozgalmának a későbbi években is mindig bátor és harcos szervezete működött. A századforduló és a világháború közötti időszakban viszony­lagos nyugalom tapasztalható országszerte. Ezt az időszakot boldog békeidőnek szokták nevezni. Hogy viszonylagos béke volt, az biztos, de a boldogság hiányzott. A nincstelen parasztság helyzete tovább romlik. A község r t-jótevőjének" /igy nevezték a nagybirtokot/ szori­tását minden szegény érzi. A háború betetőz minden rosszat. Sok a behivó, és sok a halott. A nincstelenség mint országszerte, itt is kibirhatatlan. A Tanácsköztársaság ideje alatt nagyon rövid idő állott a lakosság rendelkezésére, hogy sorsán változtasson. Sok embernek nem volt ideje a háború után letenni a fegyvert. Védeni kellett a tanácshatalmat. Meg is tették ezt sokan hősiesen. Érdemes felemli­teni Mester Imre esetét. A korabeli Szolnok negyei lap 1919 márc. 24.-én a következőt irta: "Büszkén hirdetheti a magyar proletari­átus, hogy a világtörténelmi nagy átalakulás egy csöpp vér kiontá­sa nélkül váltotta valóra a magyar kizsákmányolt munkások régvárt álmát: a proletárdiktatúrát. Amig Oroszországban rohanva gázolt és tiport az átalakulás eseményeivel száguldó történelem szekere, amig Berlinben proletár vérpatak csörgedezyése volt az elkerülhetetlen átalakulás fensé­gesen borzalmas ovetürje, addig nálunk egységesen, egy akarattal, sziklaszilárdan állott egymás mellett a kiuzsorázott munkásság, s vér nélkül készitette elő a világt rténelem nagyepocháját,. S most, amikor lapunkban minden betűjét a magyar proletárság lenyű­gözött lelkének felszabadulását szimbolizáló piros betűkkel sze­retnők papirra vetni, lelkünkben mélyen megrendelve, a mélységes részvét gyászt jelző komor fekete tentájába kell tollúnkat márta­ni, hogy az uj, nagyszerű forradalom első áldozatáról, a Vörös Hadsereg első hősi halottjáról Írhassunk az igaz bánat és a fáj­dalmas szomorúság Ö-zinte hangján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom