Kiss János: Martfű vázlatos története (1972) / 234-1972

A gyár munkásai gigászi munkát végeztek* Legelőször is üzemképessé kellett a gyárat tenni* Jellemző a jövőbe vetett hitre, hogy a dolgozók éhezve, soványan, a heti munkától elfáradva,

vasárnap végezték a romok eltakarítását, úgyszólván kézzel-körömmel vonszolták a sokszor tonnányi terheket*

Érdekességként megemlíthetjük, hogy a béreket a termelt áruk értékesitési hehézsége miatt, részben gazdasági okok miatt nem tudták biztosítani. A kertészet paradicsom termése és értékesítése biztosította sokszor a bérek idejében való kifizfeését.

Az infláció és az ebből származó létbizonytalanság nehéz helyzet elé állította dolgozóinkat. Helyzetüket javította a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének és az Üzemi Bizottságnak megalakulása. /1945.tavaszán/. A Kommunista Párt legelső feladata volt, hogy a létbizonj'talsnságot megszüntesse és a dolgozók érdekeit a legmesszebbmenőkig megvédje. E munkában jó fegyvertársa volt az üzemi Bizottság. Első dolguk volt, hogy a vállalat vezetőivel kollektiv szerződést kössenek, mely a dolgozók legalapvetőbb életszükségleteit biztositotta.

Megkezdődött a politikai felvilágositó munka. Óriási nehézségekkel kellett megbirkózni a kommunista pártnak, mivel egy politikailag teljesen képzetlen tömeget kellett irányítania.

Jellemző a párt sokirányú tevékenységéra, hogy már 1945. nyarán nagy gondot fordított a dolgozók kulturális igényeinek kielégítésére. Ez évben raktuk le könyvtárunk alapjait. /A Bőripari Dolgozók Szakszervezete 500 könyvet ajándékozott az üzem dolgozóinak./ Rendszeresen tartottunk műsoros esteket, bálokat. Megalakult a fuvós-zehekar. Komoly sportélet szerveződött. Kézilabda és labdarugó csapatunk benevezett a bajnokságra is.

A munkáspártok egyesülése és stabilizálódás megnyitotta a fejlődés útját üzemünkben is.

Az üzem államosításával ujmfejezet kezdődött meg a Tisza Cipőgyár dolgozóinak életében. Szocialista üzemünk első igazgatója, a munkásmozgalom régi kipróbált harcosa, Liebe István lett.