Boros Rozália: Mezőhék község (1970) / 0198-1971

-2­kis községnek 50 év is kevés lenne az anyagiakból ahhoz, hogy ezt újra megépitse. A régi uradalomból igy csak a kastély, kápolna és a magtár maradt meg. A kápolnát 1885-ben épittette az akkori gaz­da: Kövér János és neje: báró Prandau Amália. A nagy zűrzavar ide­jén, T945-ben a Kövér-féle kápolna kriptáját kirabolták, a kopor­sódeszkákat elvitték. E barbár munka elkövetői közül négyet bör­tönbe is csuktak. A felszabadulás előtti hangulatra a nyugtalanság jellemző. A falu akkori nagybirtokosa: Szarka György, 1944 szeptember végén elme­nekült. Ez év szeptember 22.-én a leventéknek Tiszaföldváron kel­lett jelentkezni. A falubeliek is nagy figyelemmel kisérték az e­seményeket. A Tiszaföldváron összegyűlt 196 fős csoportot Vezseny­re, Tiszavárkonyba vitték, aztán a Piroska-i állomásról vonattal Tiszakécskéig. Innen a nagyrévi komp segitségével a cibakházi ha­tárban tankcsapdát ástak, ifizután gyalog vitték őket Kiskunfélegy­házára, ahonnan csak 14 tudott a 70-ből október 3-4-re hazaszökni. A hamis propagandák ide is eljutottak. Az elkeseredést ez is nö­velte. Sok családból katona volt a férj az apa, a testvér. A szovjet, felszabaditó csapatok végre 1944 szeptember 26-án átlép­ték Magyarország határait. A Szolnok megye elfoglalására inditott offenziva október 6-án hajnalban indult meg. A % magyar hadtest felmorzsolása, amelynek parancsnoksága Mezőtúron volt, megtörtént hamarosan. Az előrenyomulás hatására a németek oktober 6-án a Bé­rét tyó-hidat , október 7-én az Öcsödi-hid északi részét felrobban­tották. Mezőtúr és térségének elfoglalása október 7-én és 8-án tör­tént meg, ami a 46. szovjet és román hadtestnek köszönhető. Mezőhék területén október 8-án, vasárnap du. 5 órakor szovjet, lo­vas felderitő kstonák jelentek meg a község területén, őket követték a románok mezőtúr felől. A lakosság nyugodtan fogadta az idegen ka­tonákat. meglepetést okozott, hogy október i9-én ,,esős időben" né­met páncélosok ellentámadásba lendültek Rákóczifalva, Kengyel, Mart­fű határában és Tiszaföldvárnuaögött. A román katonák visszahúzód­tak Tiszaföldvár 5. dűlőjéig. A németek itt néhány házat el is fog­laltak. A mai Héki Állami Gazdasághoz tartozó Kalapos halom részen a németek Stuka gépekkel bombáztak. Halálos áldozat is volt. Nehéz napok követték egymást. Október 25-én a szovjetek ellen'támadást in­ditottak. Kengyel felől özönlöttek az orosz katonák, hogy átkelje­nek a Tiszán. EZ már a győzelmet jelezte. A szovjet sereg űzte,haj­totta a németeket, mindenki láthatta, hogy ki fog győzni. Községünk felszabadult! A háború utolsó emlékeként a kastélyban megmaradt hadi­kórház is megszűnt 1944 decemberében, majd 1946 tavaszán elszálli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom