Dr Varga Lajosné: Tiszaföldvár az új élet kapujában (Tiszaföldvár, 1965) / 0141-1971

tekkel. Huzamosabb csend után ugy éreztem, hogy a pap folytatja a félbehagyott beszédét és ezeket mondottat /Vannak emberek akik tagadják az Istent, de - de gyakorlati életben jót tesznek, tehát igy imádkoznak, ezeket is szereti az Isten / Erre mélyen a padok közé bújva kiszöktem a templomból. E jelenetet pár 8-lo éves fiúcska is látta a kóruson. Szovjet katonák mondották, hogy Tiszoföldvár igen gazdag község az itt talált élelmek ezt bizon./it ják. A visszatelepülés után is sok buza, árpa, bab s más szemestermék maradt a padlásokon ömlesztett állapotban, de liszt sehol sem volt. A szőlőkben már más közeli falvaktól kapott élelmiszerekre is szükség volt. Liszt és ken ér ellátás volt a legfontosabb. A helyi gőzmalom legfontosabb meghajtó szijjait kilopták, /cipőtalpnak/ E malom üzemeltetése leg- és legfontosabbnak kivánkozott feladat volt. Meghajtó szijazat előteremtése miatt cséplőgép darlálók tulajdonosainál kérve, követelve még házkutatva is. Ezen kivül még a cipőgyártól kilopott szijazattal kb. 7-ü nap alatt üzemképesre tettük a malmot. Kovács főmolnár ezt a tanácsházán nagy örömmel jelentette. A malomba felhalmozott buza több napi őrlésre elegendő volt. De a szénkószlet rövidesen elfogyott, emiatt a Polgári alap fürdőtől elszállitattam a szenet a malomba, amit újból robot kényszer fuvarozás al hajtottunk végre. Itt már a Kovács főmolnár korpa és liszttel is honorálta a fuvarosokat. Az összes szénkészlet kifogyóban volt. Az üzemeltetés biztosítására elhatároztuk akácfa kitermelését úgynevezett belső és külső Kövér volt földbirtokain. E munka újból robot robot kényszerítés biztatással járt /kitermelni, beszállítani, tüzelésre alkalmassá tenni. Szénfogyasztására készült gőzkazán igen a fűtőket is nehéz feladattal terhelték akácfa tüzeléssel. Tudtam, hogy a lakosságnak szükséges a tüzelő tél volt, Elfogadható dolognak értékeltem, hogy naponta kb. 50-60 kocsi fuvarhói csak 14-16 került a malom udvarára. /Jött-mentet üzenők is kimentek megrakódtak, de a malom részére nem vittek/ Erdőn egyesek csak a valami