Dr. Gál Lajos: A tiszaföldvári református egyházközösség története 1867-1920 (Tiszaföldvár) / 0140-1971
- 31 Október 2b.-kút, utolsó vasárnapját a hónak aegeléző ecte ü órakor as őa./ses harangok kovetkesö hajnalban p«-ig a a fólviireflott napon a mozsarak hirdették kettőn ünnepélyünknek, u*n*tenploeunk év Sásadoe Un ispélyének éa a reformatio 371-dk évforuulójénak nargr, msgasstos elérkezé ét* XIXeat érakor mintegy méltóságosakban zndültek neg magas tornyunkban a harangok ercn.yclvei s özönlöttek as 5000 lélekszáma egyházunk buzgó hivei a hálaadás lelki oltáráhos* A pár évi issünet /értve ce^kla a szószékl nsolgálatot/ után - eng edve hivei köséhajának - agg Simsonunk, Vári sabó génnel ur lépett fái sikálni inát rebegni as egek uráhos, tMNkve, remegve, várva as áhítat ne legétől lelkesült nokacág, félezemére vil?V'.tal..;n pásstora ajkain - tlán utolsó - ssolossmáját* - Utána jelen tanltéksrunk ssabaton haméilája végestével a tudora nyokaak éld, s zent gyülekeset fi elmét él rentarté és gyönyörködtető, öcsben . cajtó űtjűn is elterjedt, eled tekintélyű 0.1,3,01 í - 1 sok után készített berzédek 3serső,.e, Hévéas Súlhály, helybeli segédlelkéas, ritka asép ékea sélásával beasélt aCXV.zooltár l^-lo. véreiéiről* « Délután történelmi részletolvasás emelte s templomban a nagy sokarág lelki busgéaágát, ugyancsak a ©.lelkész Ital* Délben kösebéd, s piactéren se ne, este népntlotaág* neuzeti tánc ősi azokéj .szerint a esek alkalmából rA> furint ti zta jövedelem a tondi jelt őrlési alaphoz castoltatott* A közebéd öroosajábfto megeredtek s lelkei pohárkOesonté^e, pl* as ev*ref* és ág*ev. hitfelekcset uniójáraf ag pásztorunkra ngyla, mint lfl4a/S9-ikl SKTOít&rt. Ili Xüti • ••'tb d* rtóor ;.i:,r..it€.r« t aki *-•• ion 2 • > , hor: n--r- 17^ , a templom beisejo kldluzltéaéxo 700 forintot felmosott f stb. - Fogadják a vidékiek háláa köszönetünket, fogadj* keg e an a kecskeméti ev*ref ormát us egyhésnegyo oaperese, nt.Adán Kálmán ur, hogy beoaos ne. „Klenéoök ő< zinte nelegével bennünket osereneaéltettekV Meghwté e cikkben as s gyöngédség, mellyel s cikkíró as agg lelkéas felé fordul, folfig elünk srra a kienelkedö néltatáaru,
