Dr. Gál Lajos: A tiszaföldvári református egyházközösség története 1867-1920 (Tiszaföldvár) / 0140-1971

szaka az utcán megria :ztot ták, mikor is as éjjeli Űröket lelövéael fen ehette. Kötelessége teljesíti lében han.ag, a növendéke kitt 1 c: zenben durva* Pősztör semmit :eo tagadott, mindeme váadkat bei°— merte* ^sekkel Úgy t&rBaAalmi, mint iakoXai és cyyháai muködóaét lehetetlenné tette /7Vl&öa/* Aa ügyet jelentették as 1 3per<uaek* íiem ak rták nyakát t rai, fiatal volt, 24 éve . * felhívták ho

(;y cseréljen valakivel, új helyén kaydjea más élatet, térfalt is a %laamfttr«dl kántorral, de es a oaere nem sikerült, a követkesö évben astán állásáról lemondva, fc;Ankéosra távoaott* Helyére 5 pályásé kösül Szabó János tiáaakürtl tanité válasstatott meg azzal, hogy a két kfttaégl iskolában a velláat tanítja, ha pedig aásik le tan./iskola aservestunék, ast vezetni tart ősik* A leányiskola t*i* túl népes volt* Szabó Jémsa egy évi próbaidő után véglegeaittetett* Kitűntetéank osámított Földvárra nésve, hogy as lüdl-i em-i közgyűlést itt tartották* A gyűlés a templomban folyt le, a hivek kosul nagyon sokan jelen voltak* A gyűlés alkotó tagjait ebéden vendégül látta as egyhéa, kiadása 176 forintot tett ki* Kipattant ü.űbucí: Láaalé számadó gondnok sikka^atáai ú&.c, hűtlenül késelte as e yházi koazat, gyülefceaatsaerte narjr felháborodás* volt elit ne, világi biréaégnak akarták átadni* Presbiteri gyű léa elrendeli, hogy as egyházi főadókonyv, t >váabá a gondnoki asf'aaadáa a xiénztáéial agytttt ezentúl a paplakon legyen* /löbl*rl*.%>*-4 ülés, 7*ssám/ 8a 4 noa B*i*sücs Láazló esete fiam eiaő és ner> le utolsó volt az e hárközaég életében. A gondnokok között eeak ritkán akadt olyan akit dicaérnl lehetett volna* A gondnoki szék becsülete aiuiylra oláazállt, hogyha a gondnoki tiszt úreaedett, alig kaptak mán embert reá* r.zerlntam a ezt a gondnokok ment^é^éra huzata fel, nem ana ira a kapzsiság, gyenge erkölcsi alap volt az oka gyakori"tévedésüknek", hanem a pallérozottság hiánya, az ű yvitc j.hos való nem