Dr. Gál Lajos: A tiszaföldvári református egyházközösség története 1867-1920 (Tiszaföldvár) / 0140-1971

•• 22 t bíróságra, egy alkalo al eepereasé&re la kapott néhány szavazatot, cg 'házkerSlleti gyűlésre le kiküldte egy esetben a pz abiterium, de ezentúl nem kapott megbízat &et, kivéve kör se ti lelkészköri elnökséget, nem lett em-i tanáosblvé eea, elfordultak tőle peptáraal. Pedig érc cos s lett volna megbecsülni a Jó bel et a jé lelkészi állást, mert mikor <m-i köagyüléa a diólevelek "átlaga© jövedelme** alapján s ke beibe 11 egyházakat oastályba sorolta, F Idvár as első Oi stályá eklézaiák kozé számláltatott! Tér, Karcag, rárk ve, kiaújssállás és üévaványa mellett. /lö/ldöV A leikészl jövedelem ezekben az egyházakban elért az évi 12oo forintot. A na;;.••€• a-oratályuak évi 600 fcxintua aluli jövedelmet tudtak csak biz aalt ni. Xtt tessek említést arról. no y ások a lelkéazek, akik az elad és máaodlk osztályú eklészlákba pál ástak, minoitéa alá kerültek. Oklevelük mellett s kljítünő szónoki képességet is figyelembe vették. gyétfcént a dijlevelek értéke valamelyest emelkedett azzal, hogy tgháskerölet a véka űrmértékét $2 literben állapították meg a már a párbér beszedésnél s s lelkészi járandóság kimérésénél ebes kellett alkalma?kodni. Az egyházmegye már jóval alőbb szükségét látta annak, hogy a törpe jövedelemmel bíró lelkészeken intézményesen segít en. iUzotteégot küldött ki agy lelkészi és tanítói gyáalntéatt alapeaabi1 • ainak kidolgozáeéra. Ez meg is történt, a kerületi iőváh. -yást megkapva, a gyámintézet még IbéO. juliua 1.-én megkezdte működé ét meglehetősen szép tökével, €165 forinttal, mely öe^zeg ez em., majd lelké azek, világiak adakozásából gyűlt ösaaa* A bel#péa nem volt kötelező, belépett 23 lelkész és ug nan.-iyi tanító, a tagság azokra a kbelbeli lelkészekre volt kötelező, akik ld6o. után léptek ssolgálatba. Mégy osztályú ráesvén töke valt megállapítva, 25,3o,Jo,?3 és 100 tt-tal. A meginduláskor s 25 rwos aaatályka €, sz 50-e^be 15, a 75-ösbe senki, a lÖO-meba pedig 25 lelkész éa tanító lépett be, ami eléggé mutatja az ügy érdemét s időszerű voltát. /Tóth Dezső l.ta.i.kötet 200 1./