Dr. Gál Lajos: A tiszaföldvári református egyházközösség története 1867-1920 (Tiszaföldvár) / 0140-1971

• 19yizetni kellett a tanítókat, a beállított helyetteseket le. tfagy időket ólt át as egyház és Iskola e yaréot. Oenaefeglaláe Iskoláink nívója nem cmé í kedett a kössógi ós alapi iskolák szintje fölé, hihetőleg nem is élit alatta, As egyhásnegye félté gonddal őrködött, fi; elt as iakolák müköcéuére, fel serelesének, tanítási eredményének a kellő esinten tartására. - Az e háxkÖssé;, lelkész, pretbiterium, iskolaszék egyáltalán nem voltak k&sömbfistk az lsknls szak é, let elvei izemben, mindent megadtok, mertettek, nml erejükből telt, anyagid és erkölesi tácso. atást egyaránt* 8izon,-os, kegy küzdöttek elemekkel és emberekkel* A tanitók munkáját as em-i vizitágiók minősítettékt voltak kitünő-j les tanítók, voltak jók, elég ége ek, de gyengék is* Ez 411 viselkedésükre, egyéni életükre, sőt képesttőégükre is* /gyik legderekabb volt köztük lap Aladár rektortanité, aki a háború alatt két ember helyett dolgozott* Tanított, megtoldott heti óraszámban és helyettesítette a kantort as orrön/«nél, és temetéseknél* itiisé^es volt és jó eredménnyel működött tfómedy Bóla, Váczy Károly és . szenyi Mária, évelték az ifjúságot szüleik tiszteletére, az emberek, az egykén és e haza szeretetére, tisztessé re és ti steletudárra, emberies viselkedésre, szolgálat-késesé, re* Iskoláák nlndlg kivette a récét abból a munkából, nuit a köznevelés terén a földvári népiskoláktél elvárt, va>y elv ár hsa ott a társadalom. Ónálló kántoron kivül né ,.y tanerőnél