Dorkota Lajos: Adatok a tiszaföldvári Lenin Tsz baromfitenyésztéséhez (1971) / 137-1971
т 4 -keltetni és kijött hozzám egy agronómus, megnézte a baromfiállományt, és a keltető gépet, ami éppen televőlt tojással. Azt mondja az agronómus, hogy fcan a Martfűi Állami Gazdaságnak 500 darab kacsatojása, keltessem ki, kifizetik. Én pénzért nem vállaltam,,csak"felibe”. Az agronómus erre azt válaszolta, hogy megbeszéli az Állami Gazdaság Igazgatójával, s ha belemennek a feliben való keltetésbe, értesítést kapok. Nem voltam otthon, amikor megérkezett az 500 darab tojás. Mikor megláttam a tojásokat, minden kedvem elment a keltetéstől: piszkosak voltak, nem akartam átvenni....Elhívtam az agronómust és megmutattam neki a tojásokat, hogy milyen piszkosak. Végül megegyeztünk abban, hogy kijön valaki, amikor az első vizsgálás elkövetkezik /:tojás-vizsgálás:/. Eljött a nyolcadik nap, de nem jött ki senkisem, pedig üzentem ---- hiába. így egyedül vizsgáltam. meg a tojásokat az első határidőkor. Az 500 tojásból 350 darab tojás "vált ki" az első vizsgálatnál. Ekkor üzentem nekik, kijöttek és a kivált 350 darab tojást visszavitték. A második vizsgálatnál 75 darab tojás maradt a keltető gépben. Ebből 35 kacsa kelt ki, ebből a termelőszövetkezetnek 18 darab maradt, az Állami Gazdaságnak 17 darab. Ezekből a kacsákból van még ma is a termelőszövetkezetnek. Most azután újból probléma lett, hogy mivel etetem a baromfikat. Vettem, inkább: csináltattam Vámossal egy nagy fakereplőt, ezzel tartottam össze a baromfikat. Jól emlékszem: egy vasárnap Budapestről jöttek az Állami Pénzverdéből elvtársak. A kacsák a baromfi-központ melletti nádasban voltak, kb. 220 darab fiatal kacsa. A fakereplővel elkezdtem kele pelni. A kacsák egyszerre feltalálóiták magukat és hangós hápogással kijöttek a nádasból. A budapesti elvtársak megkértek, hogy a libákat is hivjam össze. Erre megvertem a kolompot és ennek hangjára a libák is összejöttek. Végül a csirkékre is kiváncsiak voltak, azok is összejöttek a füttyszóra. Szolnokon három alkalommal voltam kiállításon a baromfiakkal, mindig az első dijat hoztam el. — - - Budapesten is nyertem az 1958. évi Mezőgazdasági Kiállításon kacsáimmal, libáimmal, pulykáimmal egy I., egy II. és egy III. dijat. Már akkor nyugdíjban voltam, nagyon nehéz évek voltak azok ! Különösen 1953-ban, az emlékezetes Nagy Imre-beszéd után és 1956-ban az ellenforradalom alatt egyes huligánok szét akarták hordani a baromfit. Megjegyezni kivánom még, hogy télen mindig ketten maradtunk kint az ólaknál, /a "külvilágban"/. Vagy kétszer, télen, olyan hófúvás volt, hogy az ólakat alig tudtuk megközelíteni. Ketten, ---- a Feleségemmel, ---- hánytuk el a havat, hogy meg tudjuk közelíteni az ólat. A termelőszövetkezet több tagja járt arra fácánozni. Látták, hogy két öreg hányja a havat, de senkinenlc sem jutott eszébe segíteni. Sőt, egyszer nagy fagy jött, fűteni kellett a csirkékre egész éjjel. Kívülről történt a fűtés. Elől majdnem megégtem, hátul meg majdnen megfagytam, megfagyott a hátamon a vizes kabát, de segítség nem jött. Eszembe jut az első 17 kacsa / Egy estére nem jöttek haza. Vártam őket egészen sötétedésig, majd zseblámpával mentünk értük a nádasba és sötétben hajtottuk ki őket. Attól féltem, hogy éjjel a kutyák, vagy koránreggel a róka megfogja őket. Mert a rókák is kezdtek odaszokni a tyukfarmra. Sok kellemetlenségem volt a vadászokkal is. Ha nem volt fácán, volt tyuk. Ezért azután két vadásztól el is vetettem a fegyvert. Nagy baj volt az is, hogy a jószágok szabadon jártak, nem volt bekerítve semmiféle terület, az egyéni dolgozó parasztok is fogcosták
