Fekecs Erzsébet: „Mondd, mit érlel annak sorsa…” (a cselédek sorsa) (Tiszaföldvár, 1966) / 0134-1971

E^c mellett voltak summások, időszaki dolgozók. Körülbelül 3o-4o ember végezte az egyelést, acatolást répaszedést. Az én fizeüésem 16 hektó buza, 6 hektó árpa, 12 kg. szalonna, /jó/ 24 kg. főzelék és 64 pengő. Minden 2 évben kaptánk 1 pár csizmát. A bognár, kovács, gépész, több fizetést kapott, ha uj gép jött a gépész tanulta meg a üzemeltetését a gépnek, zért kaptak ők több fizetést. A kialkudott bért a gazdaság mindig kifizette, a munkások bérét az aszály sem károsította meg. A vásárnapi munkáért dupla fizetést kaptunk. Betegség esetén 3 hónaptól - 1 évig a beteget a fizetésének fele illette meg, ha 3 hónapnál kevesebb ideig volt beteg az egesz fizetését megkapta. Az orvosi költségeket a gazdaság vállalta. Ha valaki a gazdaságban rokkant meg,Kövér János nem bocsájtotta el, hanem éjjeliőrnek, vagy csősznek nevezte ki. Ha valakinek kórházi kezelésre volt szüksége®, a gazdaság azt is megadta neki, sőt sürgős esetben /szüléskor/ még é

tjel is adott fogatot. Mi feleségemmel négyes konyhán laktunk, volt 1 szoba, kamra és a konyhát 4 család birta. A két eg^másmellett! szobát 1 kemencével lehetett fűteni, a tüzelőt egész évben ingyen kaptuk. Vasárnap esténként citerás-bálat rendeztünk, de jó időben Tiszaföldvárra is bejöttünk szórakozni.