Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (Tiszaföldvár, 1958) / 0133-1971

A meny oda?, on^ buosuik a teat verőitől. Kedves testvéreim hozzátok la szólok, Mielőtt ezúttal tőletek elválok. Mem mártok egy tálbői többet már veletek. De ezért vádképpen el ne feledjetek. Az isten áldását kérem fejetekre, Olyan bőven mint harmat szál a füre. Végtére vigye fel lelketeket menybe, Hogy részetek lehessen a dicaő örökségben. Moat testvéreidnek add oda a kezed, Áldja meg az iaten, eaókold meg őket. / vivát / * * f Most buesuzik a menyasszony le >ny cimboráitól. Kedves lány barátim mind akik voltatok, Konyeő szemekkel Mézek most tirátok. Angyal teremtő ki gondol rám sokat , Hogy mennél hamarébb találjátok meg ti ia párotokat Éa boldogság mezein szedvén virágokat, Hogy ez sikeredjen ón is eaede'ek. Kedves lány pajt-aim én isten veletek, Lány pejtáaidnak add oda a kezed. Áldjon meg az iaten, esókold meg őket. / vivót / f Menyasszony bueauzik a legényektől. Álljatok elében ti hires leguiyek, Kik én személyemet sokszor szemléltétek* Nekem sokezor pántlikát vttetek, Most már sajnáljatok, hogy nem lettem a tietek. Mert én már most kiuérem az én véleményemet, Kedves alsó, tfelsÓ jósí'ivü szomszédok, És kik jelen vartok rokonok,barátok, Az istenre kérlek bocsássatok ti meg, Ha valamit vétettem tinektek. Kiférjetek ti is az istenh. ába, Kérjétek az iatent értem imádkozva. Legealegutóljára tisztelt náaznagyurali Kegyelmetekhő is van egypár búesú szavam. Az iaten aégéjje, aki az égben van» Vége mór búcsúmnak követem útimat. /vivát /