Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (Tiszaföldvár, 1958) / 0133-1971

- 2 8 g y i Békesség • hágnak, jánapot kivonok, ím Itt a vőlegény követeként állok* A vőlegény nekem arra adta asavét, Ha megkérem a kedvre menyaee?onyát, rkes buterétát fog knlepota*« adni, Lobogó kendőket pálcámra diar.itni* íme, menyesetsonynak kfcsKiiaetet mondok, A kala omon díszlik annak elmerő* Baért rád kívánom az Urnák áldááát. Arassa® rád kőven mennyei jóságát* És ha m©f»fUtod életednek pályáját, Adja meg lelkednek menyben boldogságát* A menyasszony a vőfély kalapjára feltüai a ,na^y virágot

9 ami a?, egéss kalapját elborította* Ott van 8 koieorua lány ás ások Adnak egy-egy delin kendőt és hossá agy-agy pántlikát* Kst rákötözik a vőfély botjára, e: ivei elindul hívogatni* Dicsérjük a Jésust, édes megvéltánkat, Kiv.nok e hásra, békét éa nyugalmat* Illő becsülettel bocsánatot kérek, Rogy idáig bátran belépni merészlek* Jövetelem oélját elmondom én bőven

t Sgy ssép ünnepély ven nálunk kéasülőüen* Melyre a családot általam hivatja, A vőlegény és as 6 tissteaséges atyja* Most itt én, Hagy István* ur?«mek vagyok küldöttjét Mem vagyok kegyelmetek terhére* Éa mint vőlegény , mint ifjú,Megy látván,

9 o A pálcám ékeeiti a mem\yegsŐ jele, o fl i T.Q /; a.t . / .