Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (Tiszaföldvár, 1958) / 0133-1971

- lö Akkor a vőfély a vélegényhea odatartja a kanét éa >ftletea*i a vőfélynek az nt bérét* iivvel a vola^ény kiváltotta a pártát* Menyasszony, vőlegény agjrtttt azonderegnek, ;0o ni közünk hozzá, ha ®ár enyelegnek* Sgymáeé lettek éljenek sokáig, Legyenek boldogok sírjuk lezártáig* / vivát / j—MÜ MMüi

ö

nVU Jöregjeit ikívánok idehallgassatok, Újság van köztetek, mit közhíré adok, Lányok serege eggyel aegapadott, Asszonyok serege eggyel szaporodott* Gondolják Mindnyájan ezt meg elméjükbe, Hogy aki Bég itt áll díszes fejkötőben* Még az este látták hajadon lányfővel* Most pedig asszonyi kontyos fejkötővel* Szerelniet kívánok tlnvttek, ami boldogság, összekösse szivetek* Sok édes gyümölcse ez a t\ sasságnak, Többat ér mint minden kiese a világnak* Végre a testetek elenyészik mint s pára, Myiljon meg nektek is egeknek vára* / vivát / A vőfély egy keveset táncol az uj monyeoakcvel* A zenészek olke dik est a nótát húznis De tukíros menyecske lett, ebb^l a lányból. Kerek kontyot fonunk a hajából* Suhog rajta a vasalt ruha* 8s> tendure élveszea ez lesz az én drága kis feleségem* A vőfély elkiálltja mngáts mindönki t neolhat* A zenészek a következő nótát huzzékt Aaf Ony, asszony az akarok lenni, Nekem ebből nem parancsol senki. Sem apán, sem anyós, Ahhoz megyek kit szeretek igazán* SaáEJgaatete-ggűu Ahol vígan v-innak lányok és legények, Ha szerét tehetem én oda betérek, Mert hót ott jő bor van,