Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (Tiszaföldvár, 1958) / 0133-1971

- u A szőrit hásaaaá&ot «« ieten rendelte, Mikor /.dámnak vát termetet te* Hogy örömben ás hajban aegitője logyen, A assent bibliában igy vag,yon as bonne* De boldog is kinek vnn hü párja, Kivirá^sik ottan a boldogság virágja* Magányos legénynell unelame as élet* Nincti ki aadljon neki, ádaa beszédet, Ninea ki vigawat Íja, ha nehcs as élet, Sstfrt hét nyek előre, előre, Kiépüljetek ilyen s»ép menyegzőre* Kágan gondolkodok én is mér feldia, Less ia tán vi imi be 16le* líert a hánaaeégről beütlek én moatun. Hogy mi minden kell hos&á elmondom sorban, G ?d&aa£onynak tüanely kell először, Ahol as urának sok jó ebédeket fózzőn, Konyhába , asobába, ami csak saüküé^ee, Bútor ás más a ers^s legyen egáaaságas, Seprű, ruhakefe, dézsa a aarokbo, Mángolő, aőtartó, motolla éa rokka* Falra cifVatökör, uj eaék áe fényea aa tol, Lfibaa,: a^tár, pohár, üat, bogrács, ser <*nyő éa daraaató teknő, Qele fáradtam már ebbe a beáss ddbo, Hias, ha mind elmondanám, négy nap ae laos vége, Mert a hásassnghos kell easerféle dolog, Ami körül as asazony gondja forog* Amit időig elriadtam az ia elő? baj, De mág hátra van ém egy nagy baj. Mondanám ia , nem ia igáson átallom, De mi törés tagaááa el ae titkolhatom, Mert eléb utőbb arra ia kell menni, Hogy aa uj aasaonynak bölcsőt is kell vonni* Bsért Hát barátom, jől meggondoljátok, Mielőtt as astonyt a háaba hozótok. Kivnom na urnák áldásét tirátok. As egyik asakáoané asszonynak a kehben fakanál van, ast becsavarják ruh vei, Akkor a vőfély ebekkel a assav«kkal köasönti be a sá««các. nét: