B. Nagy Kornélia: Népemért halok meg (Bajkai Gábor élete) (Tiszaföldvár, 1952) / 0132-1971

II, Bajkai Gábor és családja felutazott Budapestre. Amikor megérkeztek,már a város külső képe is bizonyitotta, hogy megindult az iparosodás, „ a polgáriasodás. Mindenfelé üáeiházak épsültek , bankházak nőttek ki a földből és nyiltak meg. Szebb modernebb lakások épületek , de nem a munkásoknak , hanem a feltörekvő , nagyobb anyagi vagyonnal rendelkező polgárok számára. A gyáripar is megindult. A gyárakba özönlő nincstelen zsellérek sorsa azonban talán még rosszabb volt, mint a földesuraknál. A munkásosztály szociális helyzete a legmélyebb ponton volt. A munkaidő átlag napi 12 óra,vagy annál is több volt. A gyermek és női munkát még fokozottabban kizsákmányolták. Számos idqcs: helyen a gyermekeknek is 13-14 órát kellett dolgozói. A bérviszonyok a legszomorúbb képet festették. Visszatükrözték azt a körülményt, hogy a magyar munkást nemcsak a hazai tőkés, hanem a külföldi tőke is kizsámányolta. A munkásai osztály egész keskeny rétegén kivül , a nagy tömegek alig keresték meg a létminiumot. A női munkás ugyan azért a munkáért amit a férfi munkás végzett, a rendes bérnek csak 1/3-át, 1/4-ét kapta. A munkásság lakásviszonyai a legsiralmasabb képet mutatták. A városba özönlő dolgozók legtöbbször csak valami zsúfolt tömeglakásban kaptak helyet. A táplálkozás egyoldalú volt. Húsfélékhez ritkán jutottak. A munkahelyek általában egészségtelenek , sötétek, rcsszvilágitásuak , rosszul szellőztetettek voltak. így érhetővé válik, hogy a járvány és különösen a tüdőbaj tizedelte az embereket. Orvosi kezelésről a gyáros nem gondoskodott. A munkaképteleneket kitették az utcára. A munkások látták az igazságtalanságot , hogy a gyárban megy tönkre az ember , s aztán ha már dolgozni nem tud többé, nem gondoskodtak róla. Ilyen igazságtalanG T ságok ellen szervesett tüntetésket is rendeztek. 1gy a serfőző munkások, gépgyári dolgozók . Még a munkásosztálynál erősebb volt a burzsoázia és a katonaság , csendőrség segítségével vérbefolytotta a felkeléseket. Ha átfogó eredmény nem is, de részleteredményeket értek el. így az 1870es években történt tüntetéskor a tömeg lecsilapitására kénytelenek voltak megigérni, hogy a letartóztatott munkásvezetőket szabadon bocsájtják. Már ezek a tények is azt bizonyitják, hogy a munkásság elég erős ahhoz, hogy lerázza a burzsoátia igáját és megteremtse a proletár diktatúrát.