B. Nagy Kornélia: Népemért halok meg (Bajkai Gábor élete) (Tiszaföldvár, 1952) / 0132-1971

- 6 ­Rövid ideig volt csak szülőfalujában. 1876-ban behivták katonának. A katonaság mindenkire nézve kötelező volt, aki nem volt nemes,vagy pénzzel nem tudta megváltani a katonáskodást. Ekkor az Andrássy kor­mány titkos tárgyalásokat folytatott és megegyezett Oroszországgal abban , ha a Monarchia nem vesz részt a török-orosz háborúban, megszáll­hatja Boszniát és ^rcegovánát . A háború befejezése után a berlini kongresszus megerősítette a megállapodást. így megindult a harc Bosz­nia és Hercegovina elfoglalásáért. Ebben a harcban kellett Bajkai Gá­bornak is résztven ie. A harcokban káplári rangig jutott. Az okkupáció jelentőségét ekkor még nem látta, csak később , amikor már ideológia­ilag fejlettebb lett, akkor ébredt annak tudatára, hogy a monarchia egyik legaljasabb mesterkedése a proletár-egység megvalósulása ellen, hogy nemzetiségi ellentétet szit. Amikor a katona időt kitöltötte , hazatért falujába. Itt, mint önálló cipész mester működött a mai ő-szőlő - Főút és a ma fetőfi 3. ut sarkán. Attól függetlenül , hogy foglalkozásánál fogva a polgári világ­hoz t,nrtozott volna, ő mindvégig egy maradt a zsellérekkel* szegénypa­raaztokkal. Ekkor ismerkedett meg az ugyancsak zsellér származású S. Tóth Eszterrel , akit megszeret és 1880. január 27.-én házas­ságot kötnek. Bajkai Gábor életében mélyreható változást idézett elő házassága. 6, aki > icsi gyermekkora óta hiányolta a szülői szeretetet, és inas és se ;édf? éveiben teljesen magára hagyatottan élt, megismerte hogy csak a szeretet az , mely két embert tartósan összekapcsolhat. Tapas talta,hogy a szeretet megbocsát , mert, ha esetleg rossz kedvében megbántotta feleségét, az nem tartott haragot , hanem bocsánatkérést nem várva ir?"" 1 ezett , hogy f'rje visszanyerje nyugalmát , régi hangu­latát, hiszen tudta, hogy ugy is meg fogja bánni hirtelnségét és igyek­szik helyrehozni hibáját. Tapasztalta,hogy az igazi szeretet önfeláldo­zó. Látta, hogy éjt nappallá téve dolgozott, S. Tóth Eszter, hogy könnyit­sen az élet terhén, mely eddig teljes súlyával Bajkai Gábor vállára nehezedett és ?zután kéz a kézben közösen küzdöttek a nehézségek ellen, és igy sok' al könnyebb volt az élet. &rezte,hogy van aki gondol rá, aki együtt örül vele eredményein , de nem fordul el akkor sem, ha kudarő éri az életben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom