B. Nagy Kornélia: Népemért halok meg (Bajkai Gábor élete) (Tiszaföldvár, 1952) / 0132-1971

- 4 Igyekeztek a gyermeknek szüleit iörs helyettesiteni , de ez mind csak próbálkozás volt, mert a szülői sziv szeretetét nem pótolja semmi. A jobbágysors, a szegénység arra kényszeritette a szülőket, hogy négyötéves gyermeküket, különösen, ha fiu liba pásztornak , kis cselédnek adják ki tanyára. Hat-hét éves gyermek már clisznópásztornak is megfelelt és ott idegen helyen nőtt fel, szüleivel alig érintkezve. Hasonló sors várt a kis Gáborra is. Igyekeztek ugyan nevelő szülői kimélni, de a szükség nem ismért kivételt. Volt libapásztor, kis kanász, és ellátta a házkörüli kisebb munkát. Amikor hatodik életévét betöltötte , szerették "wolna iskolába járatni, de a gazdasági év csak novemberre járt le, s kénytelenek voltak addig ott hagyni a tanyán, hogy megkapja a neki járó konvenciót, így csak később tudott iskolába felmenni, mint általában a zsellér gyerekek. A téli hideg beálltával megint nem tudott iskolába járni, mert nem volt megfelelő öltözete, ruhája , lábbélije. Amikor felment iskolába, akkor már tanulásban elmaradt a többi mögött. Jött a tavasz. Kezdődött az uj gazdasági év. ^evelő szülei nem tudtak több áldozatot hozni érte, kiadták ismét tanyára. így volt ez tiz éves koráig. Szeretett volna tanulni , de hiába. A feudális rendszer vezető rétege , a földbirtokos osztály nem tartotta a jobbágyokat, a nemteleneket magával egyenlőnek; lenézte, megvetette és elnyomta őket. Félt, hogyha tanulnak, meglátják a társadalom igazságtalanságait , ezért szót emelnek ellene, s ennek következményeképpen megrendül a feudalizmus és mivel fejlődésképtelen, alapjaiban meginog , összedől, és ma^a alá temeti az xkk uri privilégiumokat , kiváltságokat és magukat dolog-felanokat is. Ilyen körülmények között csak egy pár elemi osztályt tudott kijárni, arról,hogy elvégezze a hat osztályt, szó sem lehetett. Tovább tanulás ... esetleg ábrándként jelentkezhetett , mert a középiskolásk kanui zárva voltak a dolgozók gyermekei előtt . Nevelő szülei többirányú gondokodással akarták pótrlni a szülői szeretetet , ezért ugy határozták , hogy inasnak adják a kis Gábort. Bér szülei, nagyszülei, ősei, mind zsellérek voltak, de azt hitték, hogy az iparosnak , a polgári foglalkozású egyénnek jobb lesz a sorsa, mint aki a föld mellett maradt. így nevélőszüleitől bucsut vett és indult élete következő szakasza felé. A jövendőt az otthoni elbeszélések nyomán mintegy ködön át vizsgálta és ugy látta , szebb lesz, mint amilyen volt az élete eddig.