B. Nagy Kornélia: Népemért halok meg (Bajkai Gábor élete) (Tiszaföldvár, 1952) / 0132-1971

Napsütéseskoratavaszi délután volt. A falu végen / a mai Petőfi Sándor - utca utolsó háza előtt, / ott, ahol már kezdődött az úgynevezett partalja , s a laposi szőlők, játszadoztak vidáman a gyermekek. Nevetgéltek, kergetőztek gondtalanul. Jókedvűek voltak , mert még nem ismerték az életet. Ebben a kis csapatban ugrándozott boldogan egy 3 év körüli kis fiu. Sápadt arcára ± piros rózsákat varázsolt a friss tavaszi szellő. Ezt a kisfiút Bajkai Sándornak hivták. A ház , mely előtt játszadoztak alacsony, nádtetős • Egy földes szoba és konyha volt benne, falai nedvesek. Ezáltal állandóan kissé dohos szag terjengett a levedben. Egy kicsi ablak nézett csak az utcára. A nap sugarai alig tudtak behatolni rajta keresztül a szobába. így állandóan félhomály volt nappal is benn. Ebben a házban lakott a kis Sándorka. Ilyen körülménj'ek között nem lehet csodálkozni , hogy arca csak akkor pirosodott , szineződött, ha a szél kifújta. A ház nem a Sándorka édesapjáé volt, hanem csak bérelték. Azért laktak itt kinn a falu végén , mert nem volt több pénzük lakbérre, s itt voltak a legolcsóbbak a lakások. Míg kinn az utcán vidámság uralkodott , addig benn a házban élet - halál küzdelem folyt. Az anya küzdött saját és gyermeke életéért. Győzött az élet , s megszületett 1857. március 29.-én B a j k a i Gábor . Bajkai Gábor szegény, zsellér családban született . Nem selyempaplanos , hófehér ágyon, hanem egyszerű környezetben. Nehéz volt az élet már akkor is, mikor hárman voltak, mégis boldog reménységgel várták a szülők második gyermeküket , pedig mégcsak nem is sejtették , mit fog ő majd jelenteni Tiszaföldvár népének , közvetve az egész Magyarországnak. Az apa, Bajkai Sándor télen, nyáron, látástól- vakulásig dolgozott, mégsem tudott annyit keresni , hogy a család meg tudjon élni belőle. A szükség bár nem szivesen lótott, mégis ipk mindennapos volt a kis házban. Az élelem nem volt tápértékü , de még ebből sem ehettek annyit, amennyi jól esett, mert nem volt. Még kenyér sem volt elég,