Hernek Júlia: Luca napi szokások Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1968) / 0129-1971

- 7 tet vetettek, 3 La mindent pontosan elvégeztek, bizony csak megjelent jövendőbeli jak képe* Ha nem, &J, igen ros sz jel volt, mert vagy nem vette azc, a lányt senki el, Vagy még fiatalon ajkait. Igon sokszor a lányok édesanyja még kivancsibb volt leányánál is, s ha volt leányának udvarjója, vette a rostát, felment a .uolásra s ezzel a jondókaval vallatta azt: i "Szent Antal, Szent Pál, fordicsd meg a rostát! Ez -tán már csak a szerencsétől, az ügyességtől- függött, hogy- megfordult-e vagy som a "bűvös" rosta. Gfrakran előfordult, hogy egyik Va

tjy oasik tehén kevés tejet adect, va^y nem volt jó, ehető teje. Ez természetesen valamilyen rontástól szar.azott. Ilyenkor teakor ebből is ki lehetett gyógyítani az állatot. Azt a következőképpen végezték; Ás istálló elé tettei, egy viz. el tolt vályút. Két e ber annak két végél^z állt, kezükben egy-egy dD lunccul, melynek végére patkódaraoot kötöttek. A tehén gazdája fogta a tehenet, s oda-vissza vezetgette a vályún keresztül, miközben a két ember teljes erőből csapkodta a vizet a lánc• cal# Mindezt a dig csinálták, amig a viz a vályúból telje- • sen ki nem fogyott. Akkor astán a*t gondolták, hogy most jól elverték a gonosz boszorkányt, s biztosan elköltözött az ártatlan jószn ,oól. Előfordult ol

v> un is, ^ojy a boezorkány "-U3g jelent", s könyörgött, hogy agyják aooa s ő elmegy. De ilyenkor nem olt szabad kegyelmezni, aiert akkor még jobban befészkelte volna magát az állatba. »