Hernek Júlia: Luca napi szokások Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1968) / 0129-1971

V - 4 adjanaK. Az meg már csak természetes, hogy Lucakor a tyúkokat különösen nagy figyelemmel veszik gondozásba, a nagy toj~*sLQzam érdekében. Már kora re^el móg a Nap fölkelte előtt a haziasozoity' egyenként megkotorta ujj/aval a tyúk lyukat, hogy ookat tojjon. Volt aki a kemencepinzkálőval Ütögette raeg a farkukat. "Az öreg Mari néninek mxndig sok tyúkja volt s ilyenkor a világért sem halasztotta volna el ezt a nagyon fontos dolgot, oehet már aiJiaü: vagy 4-5 éve, hogy nagyon rosszul tojtak a tyúkjai*, Lucakor aztan agy megkotorta ő&et, hogy majd' mindegyik beieuöglött. Tan 2-3 mara t meg. Azok sem tojtam már többé azután." Ha reggel eljött az etetés ideje, akKor is i£en kellett ügyelni a rendre. Először ^s, a jő tojashozam érdekében a baiocfit k^té.

vből ^ellőtt etetni. A ma , amit adtak — * v v nekik, lehetőleg ..árouaélének i^llett lenni: árpa, buza, kukorica - "hogy szúrja a tyúk seggit, oszt OKat tojjon. De az 3e volt ám aundegy, ,-ogy ki adja a magkeveréket. Ha azt akarták, hogy kasas l.gyen sok, akkor az csak természetes, hogy a gazdanak kellett eléjük dobni akeve\ réket, ha pedig sok jércet akartak, a gazaasszony etette őket. Aztán a gondos Láziasszonynak igyelnio kellett arra is, \ hogy ne kelljen semmiképp elmennie hazulról, hiszen ez hozzájárul ahhoz, hogy hamaraob legyen kotló ja. S ha móg le iá feküdt egy kxC3it aludni, ai...ál biztosabb volt szerencséje. Azonkiv l ha el.ient otthonról, legyen az csak a zeleboi szomszéd, ok or is elviszi a szerencsét a háztól, azt Cio-t, u£ye, senki sem akarta.