Hernek Júlia: Luca napi szokások Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1968) / 0129-1971

Elkezdődött az már 13-ára virrudó éjjel, amikor az óra tizenkettőt ütött. _Akkor a gazda kerekedett fél, ho

t-y hét telyről "sze- * i 1 rezzen be" asszonyának szalmát a tyukfészekhez, hiszen igy minden valós~inüség szerint so&^al hamarabb lesz kotlJstyuk a háznál. Hogy ..jemiy*. sok leselkedő^ lapuló, éber kutyust, figyelő vagy ébren lévő házigazdát kell tt kikerülni a kertek alatt! Am azt mondják, érdemes volt! Hogyha nagylány volt u háznál s ráadásul igen szerelmes is, el ncuiiszakaszthatta ilyenkor, aogy ne fogott volna egy vaskarikat, s azzal a legközeleobi orsz~gutkeresztezéohcz ki ne ment volna, éjfélkor aztán azt oda letette s figyelte erősen, hogy -vajh!- milyen is lesz az ő vőlegénye? Volt aki előtt angyal jelent meg, ami igen jó előjel volt a leányra nézve! Ám oly^n is elő1 i fordult, hogy ördögöt látott a leány. "Ez semmi esetre sem nevezhető jónak, de annál mégis jobb, mintha a halál jött volna oda táncolni azon a karikan, mert akkor joizony az azt jelentette, hogy az a leány pártában fog maradni. Aki előtt az jelent meg, sirhatott-rihatott, öltözködhetett, enyeleghetett a legényeid előtt, - nem vette azt el senki. Ha meg mégia ravarrta magat valakire, hat az egész életében volt olyan szerencsétlen, hogy namég! "Szegény Iiusom is igy járt. ^eglatta a ielkem akarikán azt a *nagy fehér szellemet még ti zenhatévea koraban, • 0 - oszt tényleg nem ~s vette el senki ... Poai^ de szép Jsiny vóti Nagyon hamar meg is hótt." Nem elég azonoan, hogy nem sarad vénlány valaki. A lányjk bohósága, naiv k^s Kivtuícoisaga sok maa szószt is* aegtercatett.