Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

-45Egyesek sarlóval azért szeretnek jobban dolgozni, mert ha beleakad az elvágatlan szálakba, elvágja, nem kell rángatni a gazt. Ha kézzel szedik a markot, jobban le kell hajolni és kisebb területről lehet felvenni a gabonát. Attól függetlenül, hogy a kaszálás és marokverés milyen módját alkalmazzák, egy-két elő levágása után a gabona bekötése következik. Ilyenkor minden kaszás a maga rendjét, a saját marokverője után köti. A kötést megkönnyíti, ha a kévék egyformák, szépen állnak, és a kötél jól van megcsavarva. A kiveköt

ó a kéve mellé lép, bal kezével a maga felé eső kötélvéget, jobbal a túlsó ágát megmarkolja, rátérdel, megnyomja, mindkét kezével meghúzza, újra megnyomja, majd a két kötélvéget összecsavarja, és egyik végét a kötél alá dugja. Ezután a kévét a hasára fordítja, a faránál kiálló szálakat egy mozdulattal kirántja, és a következő kévéhez viszi. A kaszások mig a kévéket kötik, a marokverők a tarló középső, partos részére hurcolják kettesével vagy négyesével a kévéket. Négyet ugy tudnak alvinni, hogy egyet-egyet a hónuk alá vesznek, és a másik kettőt kötelénél fogják meg. A kar ilyenkor odaszorítja az ember oldalához a két fölső kévét, igy nem kell fogni. Ezeket az odahordott kévéket a marokverők a majd belőlük rakandó csomó

k vagy másnéveik kereszte

k két oldalára halhib

a pakolják. A halhi kétré&e&ü kévés orbóleáll, Két halhi van, egymás« » tói akkora távolságra, hogy közé a csomó elférjen és csomózás közben jól lehessen mozogni. Körülbelül annyi kévét hordanak igy össze, amiből 4-5 csomó kilesz, mert félcsomókat nem hagynak. Ha mégis ez történne, akkor a kévéket a föld hosszában elhelyezkedő következő halhihoz viszik, majd ott csomózzák be. Az aratás nagyon nehéz munka, de végzése közben sok ének, . /.