Tárnyik István: Beszámoló munkásmozgalmi tevékenységemről (1971) / 109-1971

- 6 -mig a pénznek nem az lesz a szerepe, hogy mint értékmérő legyen csupán; továbbá dicsérőleg nyilatkoztam a szovjet kolhozrendszerről, és hogy munkatársaimat szerveztem a kommunista pártba.

Szerencsére a kihallgatás után csak megfenyegettek, de nem bántottak. Ellenoen néhány hónap múlva Oehivtak katonának, es kivittek a Szovjetfrontra. Kifelé menet sok szétvert alakulattal találkoztunk, akik bizony nem valami kedvezően ny ilatkoztak a front helyzetéről. Ez nagyon nyomasztólag hatott;, az amugysem valami nagyon lelkes harcosokra. Ezt a lehangoltságot igyekeztem kihasználni, s ennek folytán négyen megbeszéltük, hogy megfelelő alkalom adtán átszökünk a fronton a szovjet csapatokhoz. Négyünk közül az egyik szakaszparancsnok helyettes volt. . '

Közben szereztem magyar röplapokat, amelyeket a szovjet repülők szórtak le, s ezeket szétosztottam bajtársaim között. A megbeszélés szerint egy szovjet támadás során megadjuk magunkat, vagy átszökünk.

A dolog azonban forditva történt, mi támadtunk, s négyünk közül csak én maradtam élve, a többiek a támadás során meghaltak, én meg súlyosan megsebesültem.

194-2. szeptember 22-én érkeztem haza Budapestre.

A Mester utcai ideiglenesen berendezett kórházba kerültem, ahonnan 194-3. márciusban szereltem le, mint katonailag alkalmatlan.

Alighogy haza kerültem, utána néhány hónapra, 194-3. januárban a kórházba megkaptam az idézést, hogy január 29-én kelenjek meg a Markó utcai törvényszéken, ahol az ötös tanács tárgyalni fogja az ügyemet.

Az idézésre meg is jelentem, ahol felolvasták a vádat ellenem, lényegében a vád azonos az előbb már idézett pontokkal.

Az elnök ismertette előttem, hogy állam és társadalom felforgatására irányuló izgatás miatt idéztek meg, s beismerem-e az abban foglaltakat. Megmondtam, hogy azok csak részben fedik az igazságot, a többi elferditve, nem az igazságnak megfelelően van előadva.

Abban az időben azonban megjelent amnesztiarendelet, mely szerint, ha valaki hat hónapos frontszolgálatot, vagy ha 75 %-os hadirokkant, vagy kitüntetésben részesült, amnesztia alá esik.

Ezek a feltételek azonban nálam nem voltak meg. Fronton már a 2. hónapban sebesültem meg. Kitüntetést nem kaptam, de mivel még kezelés alatt álltam, - hiszen felkötött karral jelentem meg a bíróság előtt - még nem tudhattam, hány százalékos rokkanttá fognak minősíteni. Emiatt a tanács nem tudott dönteni. így aztán az ügyész hozzájárulásával